Michelson-Morley kísérlet (demó)
Feltételezés szerint a fény sebessége az éterhez (barna háttér) képest mindig c. (Mint
a Balatonon egy futárszolgálatot teljesítő motorcsónak a hajók között -
a Balaton felszínéhez képest mindig ugyanakkora sebességgel halad,
függetlenül attól, hogy az a hajó, amelyikről viszi az üzenetet és az a
hajó, amelyikre viszi az üzenetet hogyan mozog.)
A kísérlettel azt szerették volna megmérni, mekkora a Föld - és vele a kísérleti berendezés - sebessége az éterhez képest.
A
berendezés (Michelson-interferométer) egy merev kőlapra szerelt
fényforrásból, egy féligáteresztő tükörből, két tükörből, valamint egy
fénydetektorból áll. Az egyszerűség kevéért vegyük azt az esetet,
amikor az interferométer karjai (a két tükör távolsága a féligáteresztő
tükörtől) azonos hosszúságúak. A fényforrás egy fényjelet küld a
féligáteresztő tükörre. Ott ketté oszlik (piros és kék golyók). Majd a
tükrökről visszaverődve a féligáteresztő tükrön keresztül a detektorba
érkeznek. Az egyszerűség kevéért vegyük úgy, hogy a kialalkuló
interferencia-képet csak a fényjelek futási ideje határozza meg, vagyis
az interferencia-képből meghatározható ez az időkülönbség.
Az első képen azt látjuk, amikor a berendezés áll az éterhez képest: a két karban a fény
futási ideje azonos, a jelek egyszerre érkeznek a detektorhoz.
Ha a berendezés mozog az éterhez képest, akkor a futási időket két dolog is befolyásolja:
- A
mozgás irányába eső karon a futási időt befolyásolja az, hogy odafelé a
mozgó tükröt kell utolérnie, visszafelé viszont a féligáteresztő
tükör a jellel szembe jön. Ez olyan, mintha az utat az egyik irányba
c-v sebességgel, a másik irányban c+v sebességgel tenné meg.
- A
mozgás irányára merőleges fényjelnél azt kell figyelembe venni, hogy a
mozgó tükröt elérő fényjel igazából ferde irányba halad, az éterhez
képest c sebességgel, tehát sebességének a berendezés mozgására merőleges irányba eső komponense, a Pithagorász-tételből, gyök alatt c négyzet mínusz v négyzet. Egyszerű számolás mutatja,
hogy a végeredmény az, hogy a két jel nem egyszerre érkezik. Az
időkülönbségből meg lehetne mondani a berendezés sebességét az éterhez
képest.
Ezzel szemben azt tapasztalták, hogy a két fényjel a mozgó berendezésben is
egyszerre érkezik meg a detektroba! (Ez a sokat emlegetett
"null-effektus": nem tapasztalni változást az
interferencia-képben.)
A magyarázat: a berendezés a mozgás irányába kontrahálódott.
(A
tényleges hullámterjedésre és hulláminterferenciára vonatkozó
számolásnál figyelembe kell venni a folymatok lelassulását jelentő
másik relativisztikus deformációt is.)
Lényeg:
a relativisztikus
deformációk
+
a klasszikus Galilei-kinematika
+
az a feltevés, hogy a
fény az éterhez képest c sebességgel terjed,
függetlenül a forrás sebességétől
---->
nulla effektust (nulla időkülönbséget) KELL tapasztalnunk.
Az elvégzett kísérletekben nulla effektust tapasztalunk.