|
|
1 October 4:00 PM Room 208
Postponed to 17 December!
|
Attila Tanyi
|
Department of Philosophy, University of Stockholm
|
|
Reason and Desire: the Role of Pleasure
|
The
paper begins with a well-known objection to the idea that reasons for
action are provided by human desires. The objection holds that since
desires are based on reasons (first thesis), which they transmit but to
which they cannot add (second thesis), they cannot themselves provide
reasons for action. In the paper I investigate an attack that has
recently been launched against the first thesis. It invokes a
counterexample: hedonic desires, i.e. desires for the pleasure that
attaining the object of the desire brings. The aim of the paper is to
defend the thesis by bringing the alleged counterexample under its
scope. I first point out that reference to hedonic desires as a
counterexample presupposes a particular understanding of pleasure,
which we might call desire-based. In response I draw up two alternative
accounts, the phenomenological and the tracking views. Although several
objections can be raised to both accounts, I argue in detail that they
are not as implausible as their opponents claim them to be. |
8 October 4:00 PM Room 208
|
Miklós Lehmann
|
Department of Social Science
Faculty of Elementary and Nursery School Teachers' Training
Eötvös University, Budapest
|
|
Mentális reprezentációk: kísérlet a fogalom tisztázására
(Mental representation: an attempt to clarify the concept)
|
Az elmúlt néhány
évtizedben számos vita zajlott a mentális
reprezentációk természetét illetően.
Ezek a viták a reprezentációk több
aspektusát érintették, melyek mind tartalmában,
mind hordozójában, mind pedig a realitással való
kapcsolatában vizsgálat tárgyává
tették azok különböző – vélt, valós,
valamint lehetséges – tulajdonságait. A viták
különlegessége, hogy több tudományterület
határát érintik; és bár a kognitív
tudomány (csupán a közelmúltban kialakult)
diszciplínája magának követeli e sajátos
érintkezési területet, a más tudományágakra
jellemző, többé-kevésbé határozott
kritériumrendszer itt még nem alakult ki. Úgy
tűnik tehát, hogy a reprezentáció eredetileg
filozófiai kérdése több tudományág
párhuzamos fejlődésének következtében
kiterjedt, s ezáltal szükségessé vált
a kérdés új interpretációja.
A szeminárium egyik korábbi
alkalmával már szó esett a realista-antirealista
szemléletmódok elméleti lehetőségeiről
(Márton Miklós: A mentális antirealizmus
esélyei, március 12.). Jómagam arra próbálok
rávilágítani, hogy a mentális
reprezentációk körüli viták számottevő
része a fogalom túlságosan széles körű
és meghatározatlan alkalmazásából
ered. De vajon ki lehet-e küszöbölni ezeket a
határozatlanságokat, és lehetséges-e a
fogalom olyan interpretációja, amely integratív
módon alkalmazható egy több diszciplínát
érintő területen?
|
15 October 4:00 PM Room 208
|
Márta Újvári
|
Institute of Sociology and Social Policy
Corvinus University, Budapest
|
|
The Bundle Theory of Substances and the Leibniz Principle
|
The
appeal of the bundle theory (BT) is considerably weakened by its
commitment to the strong version of the Principle of the Identity of
Indiscernibles (PII).
Recently, Casullo has attempted to defend BT by replacing BT’s
commitment to strong PII by ‘a much weaker empirical claim’ that
turns on the existence of the so-called landmarks.
Landmarks have the
following distinctive features: (1) all other
things have their spatio-temporal location by virtue of standing in
certain relations to the landmarks; (2) the landmarks do not
have their spatio-temporal location by virtue of standing in certain
relations to any other
things.
As
opposed to Casullo I show that one cannot both use landmarks to the
defense of BT and deny, at the same time, the analytical entailment
between BT and strong PII. For
the point is that there is no direct support to (BT) by the
landmarks; the latter can be relevant to the credibility of BT only
via
strong PII. The relevance is this: strong PII is sometimes not false
in virtue of landmarks being individuated by some of their pure
properties. Individuation via pure properties is in complete
consonance with strong PII. So, since strong PII is not universally
false, no inference can be made to the universal falsity of BT. In my
solution I rely on Prior’s distinction between the strong and the
weak senses of modality admitting the modal status of being not
always (universally) false.
|
|
|
|