Theoretical Philosophy Forum

2 March (Wednesday) 5:00 PM Room 226

László E. Szabó

Department of Logic, Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest

Valószínűségelmélet -- esettanulmány a világra vonatkozó a priori állítások tarthatatlanságáról
(Probability Theory -- a case study on the untenability of a priori statements about the world)

Néhány a valószínűség filozófiájában centrálisnak tekintett tétel és elv -- nagy számok törvénye, Dutch book, David Lewis-féle Principal Principle, bayesiánus konfirmáció -- elemzésén keresztül arra fogok rámutatni, hogy a valószínűségelmélet által sem tudunk a világra vonatkozó a priori tudáshoz jutni.

Két kapcsolódó cikk:

L. E. Szabó: Objective probability-like things with and without objective indeterminism, Studies in History and Philosophy of Modern Physics 38 (2007) 626–634 [Prepirnt (PDF)]
L. E. Szabó: What remains of probability?, in F. Stadler (ed.), The Present Situation in the Philosophy of Science, Springer, 2010 [PDF]

9 March (Wednesday) 5:00 PM Room 226

Gábor Hofer-Szabó*
Péter Vecsernyés**

* Institute for Communication and Cultural Studies, King Sigismund College, Budapest
** Department of Theoretical Physics, Research Institute for Particle and Nuclear Physics, Budpest

Kvantumtérelmélet és kauzalitás
(Quantum Field Theory and Causality)

Az előadás célja kettős. Egyfelől, röviden szeretnénk bemutatni egy, a korrelációk közös ok típusú magyarázatára vonatkozó új eredményünket a kvantumtérelméletben. Másfelől, az előadás ürügyén szeretnénk összehozni a fizikus és filozófus szakma érdeklődő részét egy rövid beszélgetésre, amelyben a Reichenbachi közös ok elvének problémáját tárgyalnánk végig a kvantumtérelméletben. A fizikusok kapnának egy rövid bevezetést a közös ok filozófiai problémáiba, a filozófusok pedig a kvantumtérelmélet alapvető fogalmaival ismerkedhetnének meg. Az előadásban igyekszünk a technikai részt a minimumra szorítani.

Related paper (preprint):
G. Hofer-Szabó and P. Vecsernyés, Reichenbach's Common Cause Principle in Algebraic Quantum Field Theory with Locally Finite Degrees of Freedom

16 March (Wednesday) 5:00 PM Room 226

Márton Gömöri

Department of Logic, Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest

A téridő-mennyiségek empirikus jelentésének problémája az általános relativitáselméletben
(On the problem of empirical meanings of the spatio-temporal quantities in general relativity)

Ha az általános relativitáselméletre úgy gondolunk mint fizikai elméletre, akkor elkerülhetetlen, hogy állításai legalább egy részének empirikus jelentése legyen; abban a verifikacionista értelemben, hogy meg kell adnunk annak módját, ahogyan ezeknek az állításoknak az igazságát vagy hamisságát empirikusan megállapíthatjuk. Nem magától értetődő azonban, hogy a téridő matematikai modelljéül szolgáló sokaság-struktúra pontosan mely elemei azok, amelyek empirikus tartalmat hordoznak, és hogy ez a tartalom egész pontosan hogyan fogalmazható meg operacionálisan értelmes -- pl. órával és fényjelek segítségével megmérhető -- mennyiségek terminusaiban. A nehézségek szorosan összefüggnek az általános kovariancia, a téridő passzív és aktív szimmetriái, és a téridő-fizika néhány további alapfogalmával kapcsolatos elvi kérdésekkel. Az előadásban e problémakört kísérlem meg felvázolni.

23 March (Wednesday) 5:00 PM Room 226

Dušan Dožudić

Centre for Croatian Studies – Department of Philosophy
University of Zagreb

The Predicate View of Proper Names: Problems and a Defence

In my presentation I will examine the predicate view of proper names (set forth in various forms by Willard V. O. Quine, Tyler Burge, and most recently Delia Graff Fara), and problems the view faces. In particular I defend Burge’s version of the predicate view against the objection offered by Steven E. Boër. Boër argues that, even if proper names are predicates, Burge’s predicate view cannot be the correct one, because it does not adequately covers all types of proper names. Most notably, it does not cover family names. As a consequence, Burge would predict wrong truth-conditions for a number of sentences embedding family names, such as “Joe Romanov is not a Romanov,” “Waldo Cox is a Romanov,” “Fred Smith is not a Smith after all, he is a Jones,” or “Billy Jones is in reality a Smith.” For example, Boër thinks that “Joe Romanov is not a Romanov” could turn out to be true. But, according to Burge, names, just as any other predicate, have an application condition, and from that condition it follows that “Joe Romanov is not a Romanov” must be false (just as “This dog is not a dog” must). So, if Boër’s is right, Burge must be wrong. I discuss some attempts to meet Boër’s objection, and I conclude that it rests on fallacious assumptions. Boër’s observations concerning the sentences are not semantically relevant, and they reveal nothing relevant about truth-conditions of those sentences. Boër’s observations are at most pragmatically relevant; it takes a lot of stage setting, non-linguistic knowledge, and calculation, to hear such sentences as true. If so, Boër’s criticism does not undermine Burge’s predicate view, which was intended as a semantical theory of proper names.

30 March (Wednesday) 5:00 PM Room 226

János Tőzsér

Philosophy of Lanugage Research Group, Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest

Mire való a filozófia?
(Why philosophy?)

Valamennyi filozófiai (metafizikai, episztemológiai, etikai stb.) probléma kapcsán disszenzus van a különböző filozófusok között. E disszenzus nem abból fakad, hogy a vitatkozó felek valamelyike kognitív és/vagy morális hátrányban van a másikkal szemben. Különös volna például azt mondani, hogy a realisták IQ-ja alacsonyabb, mint a nominalistáké, vagy hogy a perdurantisták azért állítják azt, hogy léteznek a fizikai tárgyaknak temporális részeik, mert dörgölőzni akarnak a természettudós kollégáikhoz.
Egyes filozófusok e disszenzus meglétéből arra következtetnek, hogy intellektuális energiapocsékolás filozófiával foglalkozni. Jason Brennan (2010) például úgy érvel, hogy ha feltételezünk egy filozófiailag tökéletesen elkötelezetlen személyt, akkor az ő perspektívájából nézve teljesen értelmetlen dolog a filozófia művelésébe fognia, ugyanis annak az esélye, hogy épp a helyes elméletet válassza a versengő, érvekkel egyformán jól alátámasztott elméletek közül, meglehetősen csekély. Sőt, ha történetesen a helyes elméletet választja is, akkor sem lehet bizonyos abban, hogy a helyes elméletet választotta, mivel valamennyi elmélet egyformán jó érvekkel van alátámasztva.
Előadásomban e filozófiával való szkeptikus álláspontot szeretném kikezdeni. Amellett fogok érvelni, hogy a „filozófiai tökéletesen elkötelezetlen személy” fogalma nonszensz, és hogy a filozófia célja nem végső igazságok kimondása a valóság és a megismerés és a helyes cselekvés természetéről, hanem valami más…