Printable poster:






The Forum is open to everyone, including students, visitors, and faculty members from all departments and institutes!

The 60 minute lecture is followed by a 10 minute break and a 30-60 minute discussion. The language of presentation is English or Hungarian.
The scope of the Forum includes all aspects of theoretical philosophy, including:
  • logic and philosophy of formal sciences
  • philosophy of science
  • modern metaphysics
  • epistemology
  • philosophy of language
  • problems in history of philosophy and history of science, relevant to the above topics
  • particular issues in natural and social sciences, important for the discourses in the main scope of the Forum.

Location



2 April (Wednesday) 5:00 PM  Room 226
Péter Fazekas, Balázs Gyenis, Gábor Hofer-Szabó, and Gergely Kertész
Institute of Philosophy,  Research Center for the Humanities,
 Hungarian Academy of Sciences
 
Causation: a dynamical systems approach

In contemporary philosophy the proliferation of different theories of causation and the recent popularity of pluralist views signifies the relevance of a unified theory of causation that can account for most of the platitudes of and intuitions about causation. In this paper it is our ambition to present a theory that is unified in this sense. The main focus of the paper is to develop a framework that is able to reconcile and respect the commitments of two seemingly incompatible clusters of theories, of those that aim to analyze causation as something out there in the physical world and those that aim to analyze our everyday concept of causation. The latter group can be represented by well-known counterfactual theories, the former by the so-called conserved quantity theories.
To achieve the goal we will develop a novel theory of physical causation that is built on the notion of a dynamical system in physics. This move is needed for at least three reasons. First, because we think existing theories of physical causation, like the conserved quantity theory, formulate the concept of causation in a way that hinders the aim of reconciliation. Second, in our theory of physical causation we would like to respect more the way physicists are representing physical processes. Third, as we hope to show, this approach outperforms existing theories in the duty of unification.
The paper will introduce the framework of the new dynamical systems approach and show that it can handle basic cases of causation nicely. Then we will highlight two main advantages of the theory. One is that, in contrast to existing physical accounts, it can handle causation by omission in the same way as it handles positive causation. The other is that it can account for the relation between higher level causation and fundamental causation. The latter aspect of our approach is something that can be highly relevant for contemporary debates on the autonomy of special sciences.


9 April (Wednesday) 5:00 PM  Room 226
Mátyás Brendel
Continental-Konzern, Lindau
 
Finomhangolt és szimulált univerzumok, valószínűségi és metafizikai spekulációk a filozófiában és a tudományban
(Fine-tuned and simulated universes, probabilistic and metaphysical speculations in philosophy and science)
Az Univerzum finomhangoltságának illetve szimuláció mivoltának kérdése egyaránt minimum a metafizikával határos kérdés. Mégis, mindkét problematika bekerült az utóbbi évtizedekben a komolyabb, analitikus filozófia, a tudományos ismeretterjesztés, sőt már-már a tudomány tematikájába is. Míg a finomhangoltság kérdése több évtizede vitatott probléma, a szimuláció kérdését csak az utóbbi évtizedekben kezdték el komolyabban tárgyalni, azonban az utóbbi években már a teljesen hétköznapi tudományos hírekben is rendszeresen felbukkan. Léteznek tudósok és kutatócsoportok, akik megpróbálják ezt a témát is komolyan kutatható tudományos kérdésként eladni.

Az Univerzum látszólagos finomhangoltsága a vallások utolsó, egyes helyeken komolyan vett istenérve. Előadásomban - amely a Magyar Tudományban megjelent illetve megjelenő egy-egy cikken alapul - azt fogom megmutatni, hogy a két kérdés egyrészt nagyon rokon, másrészt teljesen reménytelen, metafizikai kérdés. Egy az Univerzumunkat finomhangoltan tervező isten és egy szimulált univerzum nagyon hasonló elképzelés. Mind egy isten, mind egy szimulátor (a személy, aki a szimulációt tervezi, implementálja, futtatja) mindenható az alkotása felett, istennek "csupán" annyi előnye van, hogy általában mindent tudónak gondolják, míg a szimulátort hozzánk képest "csak" nagyságrendekkel intelligensebbnek valószerű elképzelni. Ez a különbség azonban a legtöbb kérdésben lényegtelen. A deista isten és a szimulációjába emberbaráti szándékkal be nem avatkozó szimulátor nem igazolható. Az egyetlen igazolható dolog az emberbaráti csodákat tevő, megmutatkozó teista isten, illetve szimulátor lenne. Azonban, ahogy az ma már közhely ez az isten "meghalt", vagy "bujkál", vagy inkább nem létezik. Nietzsche mellett nagyon jól ide illő hivatkozás Hume esszéje a csodákról, amelyben amellett érvel, hogy ezek igazolhatatlanok. A helyzet itt is nagyon hasonló, és az érvelésem is nagyon hasonló, igaz, úgy vélem, hogy egy teista isten, megfelelő csodákkal igazolhatná magát, csak ilyen csodák nincsenek, és a finomhangoltság látszata semmiképpen nem ilyen csoda, hiszen nem sérti a természettörvényeket.

A finomhangoltság kérdésében sem a cikkem, sem az előadásom nem fog teljes áttekintést nyújtani. Így például fel sem vetem a multiverzumos megoldási lehetőséget. Azért nem, mert véleményem szerint egyetlen Univerzum esetén is hibás az érvelés, és menthetetlenül antropocentrikus. Amikor különféle gondolkodók arra alapozva érvelnek, hogy az Univerzum paramétereit csak az emberi élet szempontjából tekintik, akkor az embert hasonlóan alaptalanul helyezik az Univerzum középpontjába, mint a geocentrikus világkép és a Darwin előtti teremtésmítoszok. Az antropocentrizmus csak annyit változott, amennyit a társadalmunk. Madách Ember tragédiájában még "A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell", ezekben a modern elképzelésekben viszont már a számítógép fut, a programozó pedig kávét iszik, és pizzát rendel.

A finomhangoltság és a szimuláció abban is rokon, hogy mindkét kérdésben olyan valószínűségi érvelést használnak, amely technikailag hibás. Olyan érvek is elhangzanak, amelyekért egy valószínűségszámítás vizsgán egyetemen buktatás jár. Az ilyen kérdések valószínűségi vizsgálata fontos alapvető kérdéseket vet fel, melyeket körüljárok, és bemutatom, hogy a valószínűségszámítás korrekt használatával mindkét kérdésben oda jutunk, hogy tulajdonképpen nem lehet semmit sem mondani, így nem lehet korrekt valószínűségi érvünk isten létezése mellett az Univerzum paraméterei alapján, és nem lehet korrekt valószínűségi érvünk amellett, hogy az Univerzum szimuláció.


Az előadáshoz ajánlott megjelent cikkem: "Miért antropocentrikusan áltudományos az Univerzum finomhangoltságának felvetése?", Magyar Tudomány, 2013/08.


23 April (Wednesday) 5:00 PM  Room 226
Tibor Sutyák
Department of Philosophy, University of Szeged
 
Következtetés, következmény és racionális belátás
(Reasoning, inference, and rational discernment)
1. P-ből következik Q.
2. P-ből (valaki) arra következtet, hogy Q.
A két kijelentés nyilvánvalóan nem azonos értelmű. Ha a 2.-ben szereplő "következtetés" fogalmát kognitív folyamatként vagy eseményként fogjuk fel, az 1.-ben szereplő "következik"-et pedig logikai következményként, a következő kérdések merülnek fel:
a.) Mi köze van egymáshoz következménynek és következtetésnek?
b.) Hogyan jellemezhető a logikai következménytől és a kognitív előrelépések más eseteitől (képzettársítás, próba-szerencse fogadás) egyaránt különböző következtetés-fogalom?
c.) Hogyan lehet biztos abban valaki, hogy valaki más, vagy ő maga következtetést hajtott végre?
Az előadásban a következtetést kognitív előrelépésként tekintem. Az előrelépés kognitív, amennyiben mentális aktivitást tételez fel, ez az aktivitás információt dolgoz fel és episztemikusan releváns; a folyamat előrelépés, amennyiben új kognitív helyzetet teremt. Ez az új helyzet a belátások - a világ prezentációs módjai - frissülését jelenti.
G, Harman radikálisan szétválasztotta a logikai következmény és a következtetés eseteit. Amellett érvelek, hogy ez a szétválasztás nem lehet teljes. Ugyanakkor az ellentétes végletet, a következmény és a következtetés szabályainak fregei azonosítását sem tartom elfogadhatónak. Megkísérlem megmutatni, hogy a következtetés normavezérelt racionális folyamat, ami lényegileg különbözik a kognitív előrelépés más válfajaitól. Számot vetek a következtetés sajátos fenomenális passzivitásával - a következtetést végző személy számára introspektíve nincs döntő különbség közte és némely nem-inferenciális kognitív aktivitásfajta között. Végül arra jutok, hogy dacára annak, hogy a következtetés egyedi instanciáinak végbemeneteléről nincs sem intra- sem interszubjektív bizonyosság, a posteriori és a priori alapon egyaránt kényszerítő érvek szólnak amellett, hogy a kérdéses aktivitás létező és genuin mentális esemény.


30 April (Wednesday) 5:00 PM  Room 226
Cancelled! (Postponed to 17 September)
János Kelemen
Department of General Philosophy, Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest
 
Lukács György nyelv- és tudományfilozófiá(i)
(Georg Lukács's philosophy(ies) of language and science)
Az előadás a szerző „The Rationalism of Georg Lukács” (Palgrave Macmillan, New York, 2014) c. könyvét mutatja be. Elemzi „Az ész trónfosztása” racionalitás- és racionalizmus-koncepcióját, összevetve azt a popperi felfogással és a mai koncepciókkal. Kitér az „irracionalizmus paradoxonára” (Lukács) és az „irracionalitás paradoxonára” (Davidson). Ebben a keretben tárgyalja Lukács tudomány-elméletét és „nyelvfilozófiáját” a filozófus korai korszakától az Ontológiáig.