|
|
|
|
| 4 December (Wednesday)
5:00
PM
Room
226 |
| Sára Jellinek
|
Department of Cognitive Science
Central European University, Budapest
|
|
|
Bayesian probability theory in cognitive science
|
As we
perceive, learn about or interact in our environment, our cognitive
system has to cope with at least two major difficulties: the noisy input
and its own limited processing capacity. These introduce much
uncertainty both in the incoming data and the representation we build,
hence making cognitive processing probabilistic in nature. However, in
spite of all the uncertainty, our behavior seems to be optimal. We can,
for instance, build correct representations about our environment,
perform complex motor actions successfully, make optimal decisions,
learn fast and effectively at both lower- and higher-levels of
cognition. How can that be?
Apparently, our brain follows the principles of Bayesian probability
theory that makes optimal processing possible. Increasing evidence in
the past few decades suggests that this probabilistic processing of our
cognitive system can best be described by Bayesian probabilistic models.
This approach is adequate to grab a wide range of cognitive challenges,
from decision making to neural processing.
In my presentation I will introduce the basic concepts and advantages of
Bayesian probability theory in cognitive science and discuss some of
its practical applications in cognitive modeling via examples of recent
findings.
|
| 11 December (Wednesday)
5:00
PM
Room
226 |
| András Máté
|
Department
of Logic,
Institute of
Philosophy
Eötvös
University, Budapest |
|
|
Okok, célok, indokok: Phaidón 96A-107B – egy fordító töprengései
(Causes, purposes, reasons: Phaedo 96A-107B - a translator's reflections)
|
Szókratész utolsó érvét a lélek
halhatatlansága mellett az aitiákra vonatkozó vizsgálódás
vezeti be, magának az érvnek kezdete is erre a gondolatmenetre
reflektál az „együgyű és biztos” aitia megadásával
(és annak kimondásával, hogy az ideák aitiák), és aztán
a befejezése ismét visszatér az aitiákhoz, ezúttal a
„fortélyosabbakhoz”. Csak az a kérdés, hogy ezt a központi
jelentőségű fogalmat hogyan is érti a szerző. Miután a modern
oksági felfogás, és a vele többé-kevésbé egyező
arisztotelészi causa efficiens értelmében vett létrehozó
okról nemigen lehet szó, lényegében két alternatíva van:
1. Az ideák az arisztotelész
negyedik aitia, a cél-ok értelmében okai a látható
dolgok milyenségének; tehát az aitia itt is ok, de nem
causa efficiens, hanem causa finalis.
2. Az arisztotelészi és a
platóni aitia is tágabb értelmű, mint modern
ok-fogalmunk, éspedig mindenre vonatkozik, ami (valamilyen
értelemben) választ ad a „Miért?” kérdésre. Ezen belül az
az aitia, amelynek hiányát Szókratész a végső érvet
megelőző okoskodásban a természetfilozófusok szemére veti,
majd felállítja róla a maga elméletét (az ideaelméletet),
lényegét tekintve fogalmi magyarázat. Angol megfelelője sokkal
inkább a reason, mint a cause, tehát akkor magyarul
is inkább indoknak helyes fordítani.
Az 1. alternatíva a hagyományosnak
mondható értelmezés, az újabb kommentárirodalomban leginkább
Dorothea Frede (1999) képviseli. Számos szövegszerű érv
támasztja alá, de a logikai értelmezésben nem kis nehézségeket
okoz. Gregory Vlastos 1969-ben érvelt egy igen sokat idézett
cikkben tört lándzsát a reason mellett. David Gallop
1975-ös kommentárja sokban módosította és finomította Vlastos
értelmezését. David Sedley 1998-ban vette föl újra ennek a
vitának a fonalát.
Magam leginkább Gallop
álláspontjához csatlakozom; fordításomban az aitia ennek
megfelelően indok lett. De ahogy olyan gyakran szokott lenni,
az egyaránt komoly érvekkel alátámasztott álláspontok között
mindenképpen kell valami közvetítést, szintézist keresni.
Érdemes bevonni a vizsgálódásba az Államnak a Jóról
szóló fejtegetéseit is – ezzel persze nem lesz egyszerűbb az
ügy, de ennek ellenére világosabbá válhat a szöveg, és az is
kiderül, mennyire központi jelentőségű kérdésről van szó
Platón-rtésünk szempontjából.
|
| 18 December (Wednesday)
5:00
PM
Room
226 |
| Gergely Ambrus
|
Institute of Philosophy
University of Miskolc
|
|
|
Az analitikus metafizika eredete
(The origin of analytic metaphysics)
|
Az analitikus
metafizika mai látványos burjánzása a század derekának
dominánsan antimetafizikus-nyelvi beállítottságával összevetve
történeti magyarázatra szorul. Egy széles körben elfogadott
nézet szerint, ami Putnamnek tulajdonítható, Quine a felelős az
analitikus filozófia metafizikai fordulatáért. (Vö. “How come,”
the reader may wonder “it is precisely in analytic philosophy—a
kind of philosophy that, for many years, was hostile to the
very word ‘ontology’— that Ontology flourishes?” If we ask
when Ontology became a respectable subject for an analytic
philosopher to pursue, the mystery disappears. It became respectable
in 1948, when Quine published a famous paper titled “On What There
Is.” It was Quine who single handedly made Ontology a respectable
subject.” (Putnam, Ethics Without Ontology, 2004, 78–79))
E nézet szerint egyfelől Quine bírálata Carnap ontológiával
kapcsolatos nézeteiről, elősorban a nyelvi keretekhez képes külső
és belső realitás-kérdések megkülönböztetéséről (Carnap,
“Empirizmus, szemantika és ontológia”, 1950), másfelől az
“ontológiai elköteleződés” quine-i fogalma alapozta volna meg
a metafizikai realitás kérdések legitimációját. Az előadásban
egyfelől amellett érvelek, hogy ez az értelmezés nem tartható:
Quine nézetei a létezésről illetve ontológiáról nem alapozzák
meg a metafizikai realizmust. Másfelől további érveket is
megvizsgálok, amelyek a metafizika újralegitimálódásában
szerepet játszottak.
|
|
|
|
