ELTE TTK, Budapest Pázmány P. sétány 1/A.



_____________________
1999, november


November 1 12:30 6. em. 6.54
 Csaba Ferenc
  ELTE, BTK Logika Tanszék
Gödel ontológiai bizonyítása
    Isten létezésének ontológiai bizonyításai felfoghatók modális logikai levezetésekként is. Ha Szent Anzelm klasszikus argumentumában az ‘elgondolható, hogy’ kitételt a ‘lehetséges, hogy’ fordulattal interpretáljuk, akkor a modalitások már az eredeti változatban is tetten érhetõk. (Az ilyen típusú interpretációk motivációja általában az, hogy a kanti kritikának -- „az egzisztencia nem igazi predikátum” -- élét vegyék: ha az egzisztencia nem is igazi predikátum, a szükségszerû létezés már az kell legyen.) 
   Az anzelmi argumentum mellett néhány újabb keletû gondolatmenetet (Charles Hartshorne, Alvin Plantinga) is megvizsgálunk, ennek során a továbbiakhoz szükséges (és esetleg nem közismert) ismeretek is szóba kerülnek. 
   A gödeli bizonyításban elõször a leibnizi eredetû vonásokat próbáljuk meg azonosítani. A gödeli lényegi tulajdonságok és Leibniz individuális fogalmai között például szembeszökõ az összhang (az elõbbi az utóbbi egyfajta formalizálásának is tekinthetõ). A gödeli elmélet további jellemzõen leibnizi vonása, hogy „modális kollapszushoz” vezet: premisszáit elfogadva bizonyíthatjuk, hogy minden igaz állítás szükségszerûen igaz. 
   Ha az iménti konklúzió nem találkozik metafizikai preferenciáinkkal (s az interpretátorok egy részénél egyértelmûen ez a helyzet), akkor a feladat nyilván a következõ: gyengítsük meg az elméletet oly módon, hogy a „kollapszust” is elkerüljük, de az eredeti intencióval is összhangban maradjunk. Néhány ilyen kísérletet be is mutatunk.
November 8 12:30 6. em. 6.54
 Diósi Lajos
  KFKI, Részecse- és Magfizikai Kutató Intézet
A klasszikus kontinuum és a kvantumelmélet koegzisztenciájáról
   A klasszikus kontinuum, például a téridõ vagy fizikai terek robosztus  részei, kvantumdinamikai szempontból mindig háttér-mezõ szerepet  játszanak. Feltételezzük, sõt néha bizonyítjuk, hogy ezek a klasszikus  kontinuumok kvantált mikroszkopikus dinamikákból keletkezõ effektív terek. Meglepõ tény, hogy nincs általános elméletünk ezeknek az effektív tereknek a keletkezésére.
   Ehelyett van egy általános modell (méréselméletnek hívjak) amely klasszikus kontinuum helyett klasszikus diszkrét jellemzõk keletkezését írja le kvantált rendszerekben. A klasszikusság ezen fajtájának egyébként szokatlan tulajdonságai vannak, mint például véletlenszerûség, kontextualitás, valamint nem-klasszikus korrelációk. Nem tudjuk azonban, hogy vajon ez a modell egy speciális esete lenne-e a klasszikus kontinuum keresett keletkezési modelljének.
   Valójában ismerünk egy modell-osztályt, ahol idõben folytonos klasszikus jellemzõk keletkeznek kvantált elméletbõl. Ezek az effektív klasszikus terek folytonosak de nem differenciálhatók. Az utóbbi hiányosság a modell-dinamika markovi közelítésébõl adódik. Az gondoltuk és reméltük, hogy feloldva ezt a közelítést végre igazi sima klasszikus tereket (klasszikus kontinuumot) vezethetünk le egzakt kvantált dinamikákból. Újabb sejtesem szerint ez csak  akkor lehetséges, ha a kauzalitás elvét föladnánk.
November 15 12:30 6. em. 6.54
 Huoranszki Ferenc
ELTE BTK Társadalomfilozófia Tanszék
CEU Political Science Department
Intentionality and the nature of laws
One of the central topic in recent philosophy of mind concerns the possibility of giving a reductive analysis of  intentional content. Many think that for showing that intentional psychology is a science it is necessary to analyze thought-content in nomic-causal terms. The lecture attempts to show that the intentional cannot be reduced to the nomic. It grounds its claim on the assumption that none of the available concepts of laws allows for the assumed nomological analysis.
First we must distinguish between lawlike sentences and laws in the metaphysical sense. If laws are but sentences of the form of a universally quantified conditional then no reductive analysis of intentional content can invoke the concept of a law since sentences themselves are intentional objects. Therefore the nomological analysis must assume that laws of nature are possible objects of scientific discovery and not only constructs of language.
The Ramsey - Lewis analysis of laws take them to be members of  “an integrated system of truths which combines simplicity with strength in the best possible way”. Another current view of  laws claims that laws are second order facts about first order universals. The third view takes laws to be relations between possible worlds: whatever remains invariant when we shift from one physically possible world to another is a law of nature. It will be shown that none of these conceptions fit the purpose of assumed “laws about intentionality”. 
Finally I will argue that sciences which deal with phenomena only globally supervenient on physics should not attempt to give nomological explanations.
Ha mindenki beszél magyarul, akkor az elõadás magyarul lesz!
November 22 12:30 6. em. 6.54
 Kampis György
ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék
Darwin: A fajok eredete
A nemsokára megjelenõ új fordítás kapcsán arról próbálom meggyõzni a hallgatót, hogy "A fajok eredete" minden szempontból modern és elolvasásra érdemes mû. Rekonstruálom Darwin érvelésének menetét, és megtisztítom a néhol induktív okoskodást deduktív következtetéssel vegyítõ elemeitõl. Kihangsúlyozom azokat a pontokat, ahol Darwin jócskán elébe megy a késõbbi, részben még mindig tartó evolúcióelméleti vitáknak, és megbeszéljük, miért nem utólagos belemagyarázás ez. Párhuzamot vonok az eredeti mû gondolatvilága és számos olyan mai fejlemény között is, amelyek az evolúció biológiai, pszichológiai, nyelvészeti, szociális vagy filozófiai általánosításait keresik. Végül kitérek arra, hogy miért igazolja Darwin mûve a fajok leszármazással való keletkezését, és honnan tudjuk, hogy nem olvasták a mûvet azok, akik ebben kételkednek. Az ínyencek a szünetben Darwin tévedéseivel és más faramuciságokkal múlathatják az idõt.
November 29 12:30 6. em. 6.54
 Matolcsi Tamás
ELTE TTK Alkalmazott Analízis Tanszék
Új paradoxonok a relativitáselméletben
Két paradoxon jelent meg az utóbbi tíz évben. Az egyik a sebesség-összeadási paradoxon, a másik a fénysebességi paradoxon. Mindkettõ (mint a paradoxonok általában) ki nem mondott, természetesnek vett, de nem helytálló feltételezésbõl adódik, és mindezért a relativitáselmélet szokásos tárgyalása felelõs, amelyben pontosan meg nem határozott fogalomra, a tehetetlenségi megfigyelõ intuitív fogalmára alapoznak. A paradoxonok lényegét és feloldását egy pontos modell keretein belül tárgyalom. 
A szeminárium weboldala: //philosophy.elte.hu/oldsem
A szeminárium szervezõje: E. Szabó László