Filozófiatörténet III. Középkori filozófia
1. Hellénisztikus és patrisztikus filozófia
2003/2004 őszi félév
FL-206/FLN-206.02
A jegyzetet készítette: Polgár Mónika – mpolgar@axelero.hu
Geréby György javításaival és kiegészítéseivel – gereby@eudoramail.com
Használat szabálya: csak magánhasználatra szóló előadás jegyzetek. Csak és kizárólag a számonkérésre felkészülés célját szolgálja. Nem publikus.
A középkor rövid történeti áttekintése: //www.rubicon.hu/assign.php3?ID=1997090901#Az%20antik%20középkor
Megj: ez a Katus László által jegyzett oldal történészek számára megfelelő, de a kezdet tekintetében eltér az általam képviselt állásponttól. A filozófiatörténet szempontjából a hellénisztikus oikumené és a Biblia konfliktusának explicit megjelenése a kezdet, és ez a kereszténységgel illetve a rokon mozgalmakkal indul el az I. szd-ban.
Periodizációs probléma: mi között helyezkedik el a “közép”-kor?
Humanisták szerint: antik Róma és a (reményeik szerint) újjászülető antik világ között.
Probléma: Bizáncban nincs középkor, mert nincs minek újjászültnie, ha sosem ért véget. A keletrómai birodalom jogfolytonos a római birodalommal, vége 1453, Bizánc eleste.
Iszlámban semmiféle közékornak nincs értelme, hiszen a “középkorban” kezdődött.
(V.ö. A. de Libera, Penser au Moyen Age. Paris : Editions du Seuil, 1991.)
Ha nagyon tömören akarnánk fogalmazni, akkor a középkor a vallási és politikai szétválás ellenére is a hellénisztikus befolyás alatt fejlődő világ története az európai újkor hatásának kialakulásáig. A hellénisztikus oikumenének az európai modernitással szakad meg igazából a kulturális egysége.
Filozófiatörténeti szempontból az azt jelenti, hogy a különböző politikai entitásokban is a hellénisztikus paradigmák élnek tovább. A különbözőség valójában a nagy vallások (zsidóság, kereszténység, iszlám) által specifikus teológiai érdeklődése miatt jön létre, de e különböző teológiák által alakított kultúrák argumentációs nyelve mélyen hasonló, éspedig a hellénisztikus iskolák filozófiai sillabuszának szóhasználatán, fogalmain és érvrendszerein alapulnak.
Hat ilyen nagy ilyen kultúrából áll az a diakronikus egység: a hellén (pogány görög és római), a bizánci (a kereszény görög), a szír (nem-bizánci keresztény), a latin (a Római birodalom nyugati fele, sok tekintetben önállóan fejlődik), az arab (dominánsan muszlim, nagyon erős szír közvetítés és hatás nyomán) és a zsidó (részben héber, de jelentős részben arab, illetve arámi – nyugati szír - nyelvű is). Természetesen nem szabad elfeledkeznünk a perifériák fontos világairól sem, mint az örmény és a kopt (vagy az indiai – keralai – szír és a grúz, illetve Európában a germán) világról sem, de ők témánk szempontjából tényleg a periférián vannak. A szláv világ önálló teljesítménye a mi korszakunkban világtörténelmileg még nem jelentős (15. szd-ig).
A korszakhoz megértése szempontjából fontos fogalom az oikumené (“a lakott világ”), amely Nagy Sándor hódításainak “határait” jelzi, lényegében a görög kulturális befolyásét, amely Észak-Indiáig terjedt. Ez a hatás részben kulturális, de adminisztratív, jogi, gazdasági és művészeti is volt (a Talibán által felrobbantott álló monumentális Buddha-szobrok a görög kurosz-szobrok hatását mutatták. A perzsa Perszepolisz romjai vagy az észak-indiai szobrászat szintén a hellénisztikus hatást mutatják.) Az utódok (a diadokhosz birodalmak) révén, mint a Ptolemaidák és a Szeleukidák, a görög kulturális hihetetlen mélységben ragadt meg és élt tovább. Érdekes módon az oikumené elfogadta, hogy a görög egyfajta kulturális köznyelv legyen (nyelvileg ennek felel meg a koiné, a közgörög). Ennek a befolyásnak részben örököse, részben pedig nyugati irányú kiterjesztője lesz a római birodalom.
A kulturális egység lényege az iskolai oktatás hasonló szerkezete és kurrikulumai voltak. A filozófiai, nyelvi, matematikai, csillagászati, orvosi és más tudományos művek egy meglehetősen egységes kánont képviseltek. Különösen igaz ez a későbbi hellenisztikus korra, a római császárkorra.
A kor tudományai és jelentősebb képviselői (akik neve alatt az adott tudományos anyag terjedt, sok álnéven írt mű, bővítések, kommentárok, stb.), tehát durván a császárkori “sillabusz”:
orvostudomány – Hippokratész, Galénosz
matematika – Eukleidész, Arkhimédész etc.
csillagászat – Ptolemaiosz
költészet – Homérosz
grammatika – Dionysziosz Thrax
zene – “Pythagorász”
Földrajz - Sztrabón
Történelem - (sokan: Hérodotosz, Thukydidész, etc.)
Irodalom - Homérosz, drámaírók, görög líra
filozófia – sztoa, epikureusok, peripatetikusok (arisztoteliánusok), platónikusok.
Ezen belül:
logika – Arisztotelész
metafizika – Arisztotelész
teológia – Platón (Parmenidész és Timaiosz)
A hellénizmus kultúrájának szimbólikus városa: Alexandria. Alexandria nemzetközi metropolisz, kb. egymillió lakossal (!!), területén nagy számban éltek zsidók is (kb. 25%). II. Ptolemaiosz Philadelphosz (285 - 246 Kr.e.) kezdeményezésére itt készítették el az Ószövetség görög fordítását (LXX: Septuaguinta, vagyis a “hetvenes” fordítás. Volt más fordítás is: Aquila, Theodotion etc., de hatástörténetileg, különösen a kereszténység szempontjából a LXX a legfontosabb). Erről az eseményről számol be a Pszeudo-Ariszteász levél. (Az Apokrifok. Apokrif levelek c. kötetben olvasható.)
A Septuaguinta-ról: //www.biblia.hu/bevez/septuag.htm
Kommentár a webhelyhez: az adatok korrektek, az interpretációval vigyázni kell. Az LXX-et a keleti egyházban máig “ihletett” fordításnak tartják, és végső soron ez a Vulgata (a Jeromos-féle latin fordítás alapja is).
A római császárkori hellénisztikus oikumené nyelvei: görög, latin, szír (arámi), arab és héber. Vö. a háromnyelvű felirattal Jézus Krisztus keresztjén: hellénül (görögül), rómaiul (latinul) és “héberül”, azaz felthetőleg arámiul. (Lk 23:38, a Vulgata (latin) és bizonyos görög kéziratokban.)
A hatás- és fordítás-irányok: görög (indoeurópai) --> szír (első sémi nyelv) -- > arab / héber
Összegzés: a “középkori” filozófia a hellénisztikus kor filozófiai paradigmái és az oikumenében kialakuló domináns teológiák által létrehozott fogalmi térnek a korszaka, melyet a latin Nyugaton lezajló modernitással létrejövő szekularizáció határol a 16. szd-ban. Az első nagy teológiai konfliktust, vagyis inkább termékeny problémát a kereszténység jelenti a korban – ezért a középkort én a kereszténység megjelenésétől datálom.
Térképek a “lakott világról”:
//www.tu-berlin.de/fb1/AGiW/Auditorium/LaVoSprA/SO8/RekKart1.gif
//www.lib.utexas.edu/maps/historical/history_europe.html
Ebben az időben (a hellénizmus korában) a filozófia lényegében azonos a tudományokkal. (A hét szabad művészet koncepciója azonban ekkor még nincs kidolgozva, ez majd az V. századtól és főleg a latin Nyugaton lesz fontos).
A korban működő filozófiai iskolák és képviselőik:
- Akadémia: Platón
- Peripatosz: Arisztotelész
- A Kert: Epikurosz
- A Csarnok (a sztoa): Epiktétosz
A filozófia a többi terület metatudományaként működik, amennyiben a világegész alapelveit ragadja meg. A világegészről kialakított kép határozza meg az ember helyét és feladatait a világban, s ekként tanítja a helyes élet szabályait is.
Egy példa a tudományok hierarchiába rendezésére (emelkedő sorrendben, a magasabb tudomány absztraktabb mint a megelőző, és annk princípiumait tételként le lehet vezetni bennük):
Zene –> Geometria –> Metafizika –> Speciális metafizika = Teológia
Az oikumené mint egység:
Új esemény a LXX, mert új teológiai szempontokat hoz az oikumenebe. Ami a Septuaguintában meglepő a görög tudományos filozófia számára:
- egyetlen, gondviselő isten van, aki az egész világ (tehát az összes többi istennek is) ura
- isten személy (akarattal és értelemmel rendelkezik, dönt (szeret, haragszik)
- kiválasztás (egy nép, a zsidóság kiválasztása) és kinyilatkoztatás
- a világidő lineáris, és egységes történelmet alkot
- kezdete és vége van (véges idő)
- az ember istenképmás volta – kiemelt helye a világban.
A Biblia kialakulásáról, kéziratairól, fordításairól, a benne található értelmezési alapelvekről, felépítéséről, tartalmáról és mondanivalójáról: //www.biblia.hu/index.htm
GGy megj: többé-kevésbé megbízható, de azért nem fenntartás nélkül kezelendő honlap. A kéziratokról szóló rész pl. jó, a hellénisztikus elemzés gyengébb.
Általános előfeltevések a görög filozófiában: “a rendezett mindenről – a kozmoszról - beszélünk” (az egység tételezése)
|
A filozófiai iskola teológiai állításai |
A biblai istenkép különbségei |
|
Peripatosz (Arisztotelész) az istenség transzcendens: a mozdulatlan mozgató a világon kívüli. tökéletesen elegendő önmaga számára: egyetlen tevékenysége a gondolkodás gondolása személytelen “A világ vonzódik a tökéletességhez – szereti a tökéletességet, erre törekszik, ezzel a vággyal “hajtja” magát a világ az istenség felé |
“A világot teremti és mozgatja” –
az isten transzcendens, de van gondviselés
(megj: figyelendő a kapcsolat iránya)
|
|
Sztoa Immanens, anyagi isten (pneuma, logosz) van gondviselés személytelen V.ö. Kleanthész, Zeusz-himnusz (in: Sztóikus etikai antológia, kiad. Steiger K. Budapest: Gondolat, 1983. 14-15.o.
|
Isten transzcendens,
személyes (dönt, haragszik, gondot visel) |
|
Epikurosz az istenek teljesen transzcendensek, nincs gondviselés |
a gondviselésben jelen van isten a világban |
|
Platónikusok: egy első, transzcendens principium van gondviselés (ifjabb istenek)
Kezdetben a platónizmus dualista – azaz két principiumot tételez fel, s a világ ezek összjátéka (Szpeuszipposz Theophrasztosznál): a világ nem epizódikus – azaz nem a tragédiák felelgetős epeiszodionjai szerint szerveződik, hanem egy principium vezeti.) |
nincsenek ifjabb istenek v.ö. Tim 42b isten “önkényessége” – a kiválasztás fogalma világtörténelem fogalma
|
Káldeus filozófusok: Philon és a doxográfusok említik őket. A kirajzolódó kép szerint csillagászok, azaz determinista természetfilozófusok. Kb. a newtoni fizikusoknak felelhetnének meg. A csillagok mozgása tökéletes körmozgás, így ez a mozgás kiszámítható; és mivel befolyásolják a szublunáris (hold alatti) szférát, így kiszámíthatók ennek a földi szférának a jelenségei is (ez a csillagjóslás).
Körmozgás:
tökéletes mozgás (tökéletes a világ). Bár a szublunáris szférában a mozgás nem
körmozgás: nem is tökéletes. Mivel körmozgás: nincs kezdete és vége: a
világ nem teremtett.
A patrisztikáról röviden: //irisz.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/5het/filozofia/filoz5.html
GGy: rövid, közhelyes, felületes.
“Egy patrisztikus szöveggyűjtemény”-ről szóló érdekes cikk Perczel István tollából: //www.c3.hu/scripta/buksz/98/1/07percz.htm
GGy megj.: ez a cikk a Vidrányi-féle patrisztikus gyűjteményről szól, illetve annak Frenyó Zoltán általi kiadásáról. Nagyon tanulságos, szemnyitogató írás.
Hasznos a CEU Középkori Tanulmányok : //www.consulex.hu/ms/centers/links/index.html
A “teremtés” teológiai gondolata és az “bibliai” istenfogalom megjelenése a Bibliában a hellénisztikus filozófiai kontextus számára új kihívás.
A “bibliai istenfogalom” természetesen összetettebb, mint ahogy itt egyszerűsítve mondom. (V.ö. Stead, 8. fej. 108-121.)
A teremtés az egyik legfontosabb fogalom: a világ időbeli és isten általi keletkezése.
A teremtés kapcsán feltehető 5 kérdésre adott válaszok szerint más-más teremtés és más-más istenfogalmak adódnak.
Az öt kérdés:
|
Biblia (sztenderd): |
Filozófusok: |
|
1. egyetlen princípium által 2. semmiből (az i.sz. 3. századtól, előtte káoszból) 3. időben 4. akaratából következően 5. közvetlenül (minden egyes teremtményt ez az egyetlen princípium teremtett) |
Peripatosz – Platón: 1. egyetlen princípium által 2. önmagából (emanáció) 3. örökké (nem időben) 4. természetéből következően 5. közvetve (Avicenna: angyalok közreműködése) – Tim 42a sköv. |
Különböző teremtésfogalmakhoz különböző istenfogalmak társulnak.
A különböző teremtésfogalmak más és más módon írják le isten és a világ kapcsolatát. Áttételesen a teremtésfogalom azt is megmondja, hogy mit kell az emberről és az ember sorsáról gondolnunk.
Teremtéstörténetek: //www.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/teremtes/html/index.htm
Gnózis:
a gnózist A. Harnack (1851-1930) a “kereszténység akut hellenizációjának” nevezte. Eredete rejtélyes. Ez az első század fordulóján felbukkanó vallási-szellemi-filozófiai irányzat szinte bizonyosan alexandriai környezetben született (Gilles Quispel álláspontja, de pontosabb szellemi lokalizálása a zsidóság antinomiánus – a Törvényt illetve a jeruzsálemi kultuszt elvető - csoportjai között problematikus). Egy biztos, hogy leghíresebb képviselői, mint Valentinosz, Baszileidész, Apellész, Karpokratész filozófusok voltak. Hans Jonas az abszurditásig vitt metafizikai pesszimizmus kifejeződésének tartja.
Egy biztos: többféle gnózis volt (Valentiniánus, ofita, Markionita, manicheus, stb.), ezért a fogalom nem egyértelmű. Nincs egyetlen irányzat, amelyet gnózisnak hívnánk. Hippolytosz egyházatya, Irenaeusz tanítványa
A gnózis szép példája az ún. Naasszénus himnusz, mely Hippolytosz egyházatyánál maradt fenn (Philosophumena V.10.1.1-11.1.8. - 3. szd. eleje)
"Ez a zsoltár rögtönözve hangzik el köztük, s így eme tévelygésnek teljes misztériumát [a himnusz által] elénekelhetőnek vélik; ily módon:
/1/ Mindenek a törvény volt nemzője, az elsőszülött Nusz,
/2/ a második pedig az elsőszülöttből kiáradó Khaosz,
/3/ harmadikként a müködõ Lélek ragadta meg a törvényt;
/4/ ezért szarvasünõ formáját öltve
/5/ küszködik halálos viaskodással, [de] legyőzetve;
/6/ egyszer királyi hatalommal szemléli a fényt,
/7/ másszor viszont egy barlangba száműzve sír.
/7a,/ Egyszer jókedvre derül, másszor meg könnyekre fakad,
/7b/ egyszer ítél, másszor viszont megítéltetik,
/7c/ egyszer meghal, másszor azonban megszületik.
/9/ labirintusba tévedt bolyongva.
/10/ De Jézus megszólalt: Nézd, Atyám,
/1l/ a rossz felkutatására a földre
/12/ a te leheletedtől messze elvetődött;
/13/ azt kutatja, a keserű Khaosz elől hogyan szökjön meg,
/14/ de nem tudja, miként juthatna át.
/15/ Ezért küldj el engem, Atyám;
/16/ pecsétekkel fogok alászállni,
/17/ valamennyi Aiónon áthaladok,
/18/ minden titkot föltárok,
/19/ az istenek alakját napvilágra hozom;
/2o/ és a szent út elrejtett titkait,
/2l/ a gnósziszt néven nevezve továbbadom".
Rugási Gyula ford.
A gnózist is egyfajta “szinoptikus” (összelátó, együttlátó) módszer jellemezte, éppen úgy, mint Philónt (alexandriai zsidó teológia) és az ÚSZ-t, csak talán még radikálisabban. A gnózisban az ÓSZ és a görög filozófia sajátos megfeleltetése a filozófia alapján jön létre, elsősorban a görög filozófia számos ágában, főleg a platonizmusban megtalálható dualizmus alapján.
Ilyen elemek: (J.Mansfeld nyomán)[1]
Bizonyos korai görög filozófiai nézeteket lehet gnósztikus módon olvasni.
Mi a gnósztikus kép lényege?
1. Két világ van: egy tökéletlenebb és egy tökéletes. A tökéletlen világ tragikus és pusztulásra ítélt.
2. Hogyan jöhetett létre ez a tökéletlen világ? Mi történt? Tévedés? De ha tévedés, akkor az csak a démiurgosz tévedhetett? Vagy átverés?
3. Számos isten és hatalom felelős az anyagi világért..
Platón Tim. 41a, and 42d
4. A démiurgosz parancsol a világnak, archei
Platón Tim. 42e
A fiatalabb, kisebb isteneket Platón két helyen is archontes-nek hívja (Plt. 270d, Legg. X. 903b)
A kisebb istenek felelősek a test és a test részeinek létrehozásáért.
5. A test börtön. Platón Philolaosnak tulajdonítja: Phaed 62b.
V.ö. a barlanghasonlattal.
A démiurgosz a világteremtő (JHVH persziflázsa, gúnyos torzítása – Jao – Jaldabaóth), a rossz – és persze ennek következtében a kígyó lesz a megváltó, a tudás (a gnózis) fája pedig a gonosz teremtő sötét világából való menekülés kulcsa.
Sem a gnózis, sem nem érthető meg a kereszténység és a (neo-középső-császárkori)platonizmus ismerete nékül. (sok esetben az újnak tűnő elképzelések csupán egy régebbi elkézelés új alakban jelentkező prezentációja. Pl. az emberi jogok teológiai eredetűek. Egy fajta transzformáció)
Görög és keresztény felfogás közti különbség főbb pontjai:
1. teremtés
2. történelem
3. emberkép (ember helye)
4. transzcendencia
5. kiválasztottság, kinyilatkoztatás (személyes igazság-fogalom, nem
absztrakt-tudatos)
6. megtestesülés (ez csak a kereszténységre jellemző; 1–5-ig a
zsidó-keresztényre)
2. Történelem:
3. Emberkép:
Sajátos relációban van ember és isten. Soha nincs szó görögöknél arról, hogy az
ember isten képére lett volna teremtve, annak ellenére, hogy sokban hasonlóak
(meg kinek a képére: Uránusz, Kronosz, Zeus?) Ld. köv. Pindarosz idézet.
4. Transzcendencia:
Görögöknél vannak közös terek, sőt: ember és isten annyira egy létszférába
tartoznak, hogy még közös gyerekeik is vannak.
V.ö.: Pindarosz, 6. Nemeai óda, 1-11.
“Egy az emberek és egy az istenek neme. Egy anyától lélegzünk mindketten. Rendelt erő tart minket külön, s így egyik semmi, míg az ég örökké megmarad rendíthetetlen réztrónusnak. Mégis, marad valami hasonlóság a halhatatlanokhoz, a hatalmas értelemben vagy a természetben, még akkor is he se nappal, se éjjel nem látjuk a sors befutnunk odarajzolt vonalát.” (Ggy ford.)
Későbbi probléma a bibliában előforduló sok szöveghely, ahol isten erős
antropomorf jegyeket visel. Teofániák: Jákob birkózik az úrral, Mózesnek megjelenik
háttal a Sinai hegyen. (V.ö. Stead, 108-121) Ugyanakkor mind az Ó- mint az
Újszövetség hangsúlyozza, hogy Istent soha nem látta senki. ( V.ö. Jn 1:18)
Ugyanakkor a transzcendencia filozófiai fogalmát kidolgozza a görög filozófia:
epikureusok – a világtól teljesen független istenek
peripatosz – az önmagát gondoló értelem (nincs gondviselés, a vágy által mozgat)
neoplatónikusok – egy princípium, a Jó, aktív démiurgosz, de politeista (“kisebb istenek”)
A hellén filozófiában nem is igazán a transzcendencia fogalma ismeretlen, hanem a transzcendens istenség gondviselése, ami immanenciát jelent.
A zsidóság számára bizonyos immanencia és a világrendbe történő aktív beavatkozás adott.
A kereszténység sajátlagos
és új tanításai: az Ige megtestesülése, halála és feltámadása, ami egyúttal az
ember feltámadását is jelenti.
Az antikvitásban is születtek és haltak meg istenek (mint Osiris, sőt: “a nagy
Pán halott”), de a keresztény-zsidó hagyományban akkora távolság van isten és
ember közt, hogy a megtestesülés önellentmondás és ekképp felfoghatatlan. Még
inkább, ha figyelembe vesszük, hogy a Krisztus isteni személyként hús-vér
anyától született. A hellén kontextusban is nemzettek gyermekeket az istenek
halandókkal, de azók hérószok, félistenek lettek. Az antikvitásban a héroszok
és az istenek hierarchiájában közbülső helyet elfoglaló félistenek sem nem
emberek, sem nem istenek teljesen.
Más születő istenek – mint pl. Mithrász– nem asszonytól születnek, mert lenézik az asszonytól való születést, hanem pl. Mithrász éppen ezért a sziklából ugrott elő.
Egy példa arra, hogy a kereszténység üzenetének felfoghatatlanságával az ÚSZ is tisztában volt: Apostolok cselekedeti 17: 16-34.
Ez a hely egy másik szempontból is fontos: mutatja a filozófiai köznyelv
jelentőségét. Pál az Areopagoson mondja el tanítását epikureus és sztoikus
filozófusok előtt. Itt U. von Wilamowitz-Moellendorf,
Eduard Norden, E. Dibelius‚ Festugière (in. “Az ismeretlen isten”) és
még sokan mások elemzése aprólékos filológiai munkával kimutatta, csak Pál
mondanivalóját a kor kultúrájának felhasználásával, számos irodalmi idézettel
mondja el, olyan fordulatokat használva, amik a görög drámairodalomból és
filozófiából származnak.
.
A következő legfontosabb utalásokat emeljük ki:
1. “nagyon jámborak az athéniek” (Ap.Csel. 17,22) – antik közhely,
Sophocles, Oid. col. 260.
Josephus,‑Adv.Ap.2.‑11.
Pausanias,‑I.17.1.
Aelianus‑Marcellinus,‑V.17.
Ugyanakkor a kifejezés Pál
szempontjából lehet szójáték, mert a korban a szó jelentése kettős: jelenti a
babonaságot is. (eusebestatoi -
"legbabonásabb)
2. “ismeretlen isten” (Ap.Csel. 17,23) –
Pausanias,‑I.1.4.
Philostratus,‑T.Apoll.‑VI.3.5.
Tertullianus,‑Adv.Marc.‑I.9.
Hieronymus in Tit.1.12. "Ázsia, Európa és Afrika isteneinek, diis ignotis et peregrinis.
A beszámolókban “az
ismeretlen istennek” feliratú oltárok szerepelnek. Ám ezt retorikailag Pál
kicsit átalakítja: eredetileg ugyanis ismeretlen isteneknek (többesszám!)
vannak ajánlva ezek az oltárok.
3. “isten nem lakik kézzel készített lakhelyen” (Ap.Csel. 17,24) – Euripidész
frg.968
4. “istennek nincs szüksége semmire” (Ap.Csel. 17,25) – Platón, Seneca (aki
Epikurosznak tulajdonítja)
Eurip. Herc.fur. 1345.
Platon,‑Eutyphr.‑14e.
Seneca‑Ep.‑95.‑47-50.
5. Benne élünk, mozgunk és vagyunk idézet:
Epimenides (szírül maradt fenn)
Kallimakhos, Zeusz hymn. 7.
sztoikus: isten az élet forrása
5. “isten népe vagyunk”
(Ap.Csel. 17,28-29) – Kleanthész Zeusz-himnusza (ld. Sztóikus etikai
antológia, ) és Aratos,‑Phainomena,‑5.
Retorikai szempontból jól felépített beszéd a görög célközönség számára. (Nem
túl nagy hatással, mint az ApCsel is elismeri.)
Néhány hely az ÚSZ-ből, ahol egyértelmű filozófiai utalások illetve idézetek találhatóak:
1. Máté 22:14 sokan vannak a meghívottak, kevesen a választottak.
Platón Phaedon 69c8: a bevatásokkal kapcsolatban (misztériumokról) mondják, hogy “sokan vannak a thürszoszvivők, de kevesen a bakkhánsok”.
2. Ap. Csel. 26, 14: Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
Ez azonos Euripidész Frg. 604. 1.-sorral.
Kerényi - Kövendi ford: (Hérakleitos múzsái vagy a természetről. Bp. Helikon, 1983. 27.o.
"Bár a logos ez örökre képtelenek értelmetlenségükben fölfogni az emberek (...) bár minden e szerint a logos szerint lesz, (mégis olyanok, mintha nem vennének tudomást róla...) "
Kerényi-Kövendi jegyzete: "Már Arisztotelész korában vitás volt, hogy e mondat, amely a mű elején állott, így értendő-e: "bár a logosz ez, örökre képtelenek... " avagy így: "Bár a logosz ez örökre, képtelenek..." Arist. Rhet. III.5. 1407b.
Előadás: 2003.10.15.
Alkinoos Platón tanainak kifejtése c. írásának elemzése. (Alkinoos i.sz. 2. században élt.)
1. Mi a filozófia?
(a) bölcsesség
(b) igazi létezők szemlélete
(c) isteni és emberi dolgok szemlélete
Ami kimaradt:
Platón: A lélek önmagával való beszélgetése (Theaitétosz)
rácsodálkozás (forrás: Arisztotelész Metafizika α, Heidegger kedvenc helyeinek egyike)
Azért nincsenek benne Alkinoos szövegében ez utóbbiak, mert ezek lehetővé teszik, hogy teljesen immanens módon kezeljük a filozófiát.
2. Mi a filozófus feladata?
(a) befogadni az isteni és emberi dolgokat
(b) nagylelkűség
(c) igazságosság
(d) mértékletesség
(e) bátorság
A (b)–(e) “feladatok” a platóni erények (Vö. a teológiai erényekkel; Pál szerint ezek: hit, remény, szeretet). Világos probléma: hogyan viszonyul egymáshoz az erények két típusa?
3. Kétféle életmódról beszélhetünk:
(a) teoretikus, szemlélődő – kontemplatív élet
(b) praktikus, cselekvő
Klasszikus helye ÚSZ kontextusban: Márta és Mária (Lk 10:38-42)
Kérdés: Hol lesz itt a teológiai probléma?
A szemlélődő életmód “értékesebb”, ám a szeretet erénye csak a gyakorlatban valósítható meg.
Alkinoos írásában a görög filozófiai hagyomány egy lépéssel közelebb került a bibliai hagyományhoz:
(i) Egy isten van – “mindenek atyja”
(ii) Az ideák isten gondolatai – mértékek és minták, melyek szerint alakítja isten a világot.
Előadás 2003. 10. 29.
Mi következik abból, hogy az ideák örökké létezők? - Itt az ideák Isten gondolatait, szándékait jelentik.
1) A világ is örök.
2) A világ “nem változik”.
3) Az ideák száma nem változik.
Mi a helyzet a megvalósulatlan ideákkal?
Ha különbséget (már ha egyáltalán “képesek” vagyunk rá) teszünk megvalósult és nem-megvalósult ideák között, akkor megbontjuk az isteni tudat egységét.
Az isteni ideák típusok, nem instanciák. De akkor hogyan lesznek az instanciák? Isten minden instanciát (egyedi létezőt) maga teremt (vö. Genezis).
2003. 11. 05.
Néhány fontos kifejezés magyarázata:
Barbár: hiányos műveltségű emberek, ami annyit jelent, hogy nem tudtak görögül. Egyébként bárki lehet hellén, ha megtanul görögül. (V.ö. korábban: oikumene)
Pogány: vallási értelemben nevezték pogányoknak azokat az embereket, akik nem az isteni törvényeknek megfelelően éltek. Ld. Naftáli testamentum héber változata
Prozeliták: olyan pogány emberek, akik zsidók lettek.
Istenfélők: noha nem zsidók, mégis követnek bizonyos zsidó hagyományokat.
Intertestamentális: i.e.2. század (Ószövetség) és i.sz.2. század közötti (Újszövetség) “hellénizmus ősködje”
A kereszténység terjedését elősegítő intézkedések:
313-ban Constantinus és Licinus Mediolanumban (Milánó) rendeletben nyilvánították ki a vallásszabadságot. Ezt nevezik a “constantinusi fordulat”-nak. Ez azért fontos, mert 303-ban Constantinus előtt Diocletianus olyan rendeletet hozott, melyben az állt, hogy a keresztény hitet valló emberek meg vannak fosztva szabadságuktól és szavazati joguktól.
325-ben a Nicaeai zsinaton elfogadták Athanasius tanítását, mely szerint az Atya és a Fiú egylényegű, tehát az Atya a Fiú (Krisztus) és a Szentlélek “Szentháromságot” alkot. Ezt ezután a kereszténység egyetemes dogmájának tekintették. (Arius tanítását, mely tagadja Krisztusnak az Atyával való azonosságát – ezáltal a Szentháromságot -, a zsinat elutasította.)
A Zsinatok Történetéről lásd: //www.communio.hu/ppek/k143.htm
Az első 4-500 évben a keresztény egyház és a zsidó hagyomány szoros kapcsolatban volt egymással.
Hogyan viszonyultak egymáshoz a hellénisztikus és a keresztény tanítások?
|
|
hellén |
keresztény |
|
logika |
formális logikai eszközökkel foglalkoznak - ld. Arisztotelész Első Analitika |
retorikai eszközök használata - ld. Arisztotelész Topika |
|
természetfilozófia |
a világ örökkévaló – neoplatonikus emanáció |
időbeli teremtettség |
|
pszichológia |
1) Platón: a lélek halhatatlan – ld. Phaidon Arisztotelész: a lélek halandó
2) a lélek kognitív pszichológiai felépítése: nous/intellektus – a lélek megismerési képessége |
1) a test feltámadása (ld. Aphraat: a lélek halandó) antropológiai (filozófiai) probléma: milyen metafizikai tulajdonságai vannak az embernek? Ha Isten a saját képmására teremtette az embert, miben áll ez a képmás?
2) ha több része van a léleknek, akkor melyik a képmás? – ld. Pál levelei |
|
teológia |
(előző órákon már megbeszéltük) |
(szintén előző órák témája volt) |
Előadás 2003. 11. 19.
Kappadókiai atyák: Nysszai Gergely, Baszileiosz, Nazianszoszi Gergely
Hitvallás: állítások sorozata, dogma (ld. előző óra) – zsidóságnak törvényei (Tóra), helléneknek misztériumai és mítoszai vannak.
Credo: azokat az állításokat fogalmazza meg, amelyek azt rögzítik, hogy mi az, amit a kereszténynek el kell tudnia mondani. Credoban megfogalmazott állítások nem filozófiaiak, költőiek, vagy civilek, hanem dogmatikusak.
Platón (Kr. e. 427-347) az elsők között használja a teológia kifejezést. A város törvényhozó alapítóinak meg kell állapítaniuk, hogy a költők milyen istentan alapján írhatnak eposzt, meloszt (a zenével előadott lírai költeményeket) illetve tragédiát. (Politeia 379 a). Arisztotelész (384-322) a teológiai filozófiát az elméleti tudományok közé sorolta (Met. 1026 a), és megkülönböztette a mitikus istenábrázolásoktól.
Marcus Terentius Varro (116-28) három teológiát különböztet meg: nevéhez fűződik. Varro szerint háromféle teológia van: a mitikus, a politikai és a természetes vagy filozófiai teológia (vö. Szent Ágoston: De civitate Dei 6, 6, 2). – Aetiosz (c. 100 AD) doxográfiai gyűjteményében, a Placitában hasonló felosztást használ (I.6.: fizikai - természetes teológia, mitikus, a – városok – törvényeiből vett.)
1) civil: város választotta liturgia, a városállamot konstituáló, összetartó kultusz
2) költői: mítosz, amely tetszés szerint alakítható
3) filozófiai: argumentatív (lat. theologia naturalis)
A Credo ezzel szemben tanításokat fogalmaz meg, kb. mint egy filozófiai iskola. A Credo állításgyűjteménye doktrinálisan, a teológiai tartalmat tekintve, nem változik. A hitvallási formulák története bonyolult. Vannak keleti és nyugati formái. Az ún. Apostoli hitvallás nyugati formula (3.szd-ból), a legismertebb formája a Nikaiai-konstantinápolyi hitvallás 381 után.
Hiszek
∙ egy Istenben
∙ egy Krisztusban
∙ egy Szentlélekben
------------------------
∙ egy egyházban
∙ feltámadásban
∙ egy keresztségben
∙ bűnök bocsánatában
bűn: teológiai fogalom, személyes felelősség, parancs elleni tett
Magyarázat a pogány terminus jelentéséthez (a “népek”).
Eredete: Bábel tornya (Mózes 1;12) – és a rá vonatkozó hagyomány.
Rövid elemzés:
1) Mindenki egy nyelvet beszél.
2) Mennyig (Istenig) érő tornyot akarnak az emberek építeni.
Tehát - Naftáli testamentum alapján (12 pátriárka testamentuma c. intertestamentális irat része, a középkorból ismert héber változatban) -: Az Úr összehívja az angyalokat és azt mondja, hogy tanítsanak különböző nyelveket az embereknek.
Hány angyal jött le nyelvet tanítani? 70 (vö. Septuaguinta)
70 angyal ® 70 nyelv ® 70 nép Ezáltal megérthető a népek kifejezés pl. “Tegyetek tanítványommá minden népet”
Miután a népek megtanulták “saját” nyelveiket, Mihály arkangyal megkérdezi (vagyis az emberek maguk dönthetnek arról, hogy kit imádnak!) a népeket, hogy kit akarnak imádni. Ábrahám kivételével mindenki azt válaszolja, hogy azt az angyalt, aki megtanította neki a saját nyelvét.
Mi következik ebből?
Az angyalok Istenhez képest teremtmények, és azok, akik teremtményeket imádnak (bálványimádás), pogányok.
Ábrahám, mivel jól döntött, a kiválasztott nép ősatyja lehet.
(És beszélheti az eredeti nyelvet (héber). A rabbinikus hagyomány a héber nyelvet tekinti eredeti nyelvnek.)
[1] ’Bad world and demiurge’. in: Studies in later Greek philosophy and gnosticism. London: Variorum, 1982
