Theoretical Philosophy Colloquium

7 April 4:00 PM Room 226

Department of Physiology, University of Szeged

What You Always Wanted to Know About the Possible Philosophical Implications of the Modern Neuroscientific Methods, but...

Modern neuroscience is characterized by an explosion-like proliferation of methods promising to give an insight into the depths of the human mind. We feel that the promises are most of the time more interesting than the actual results though. It is somewhat hard to follow the always new contributions from the point of view of the social or human scientist. My goal in our discourse is to get acquainted with the basics, the uses and mainly the presumptions behind some of these new methods. How and with what kind of assumptions the neuroscientist approaches his/her subject matter, what does he/she thinks about that matter and does his/her study have a deeper implication for our knowledge about ourselves. Does it/can it have a (theoretical) philosophical relevance?

14 April 4:00 PM Room 226

Gábor Bács

Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest

Modális realizmus hasonmások nélkül
(Modal Realism without Counterparts)

A lewisi modális realizmus szerint világunk csupán egy a számtalan valódi világ közül, és rajtunk kívül, akik ebben a világban élnek, még számtalan valódi individuum létezik más világokban. A lewisi hasonmás-elmélet szerint mi csak ebben a világban élünk, ám a többi világban vannak nekünk hasonmásaink, akik a saját világukban megvalósítják a mi lehetőségeinket. Lehetünk-e modális realisták a hasonmás-elmélet nélkül? Lewis szerint a modális realistának nincs más alternatívája, mint elfogadni az individuumok világhoz kötöttségét és hasonmásokkal operálni, mert súlyos metafizikai nehézségekhez vezet a több valódi világban is jelen levő individuumok feltevése. Két ilyen elmélet van, az átfedés-elmélet, amelyben az individuumok egymást részben átfedő világok közös részeiként teljes egészükben jelen vannak több világban, és a féreg-elmélet, amelyben az individuumok egymást nem átfedő világok átfedésével részben vannak jelen több világban. De Lewis kvalitatív hasonmásokkal operáló modális realizmusának is vannak jól ismert nehézségei, és ez áll a hátterében a hasonmások nélküli modális realizmus iránti igénynek. Az utóbbi években az átfedés-elméletnek két eredeti verzióját is kidolgozták – ezeket tüzetesen megvizsgálom. Jómagam a férgekkel operáló modális realizmust veszem védelmembe, és amellett fogok érvelni, hogy tartható elmélet, legalábbis védhető Lewis legsúlyosabb ellenvetéseivel szemben.

21 April 4:00 PM Room 226

Lajos Hollókői

Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest

Művészetek és műalkotásaik
avagy
„Úgy tűnik, léteznie kellene egy ’esztétika’ nevű tárgynak, (…)”
(Arts and Works of Arts, or, „It seems that there ought to be a subject called 'aesthetics', (…)”

Az ötvenes évek végéig általánosan elfogadott volt, hogy az esztétika nem állja meg a helyét filozófiai diszciplínaként, amennyiben a nyelvi analízis eszköztárával közelítjük meg. A William Elton által szerkesztett Aesthetics and Language a maga korában támasza volt ennek az elképzelésnek. Egyértelműnek tűnt, hogy az esztétika kérdései inkább a pszichológia, antropológia, szociológia, vagy művészettörténet tárgykörébe esnek, mint a nyelvi elemzésébe. A hatvanas években veszített valamennyit ez a meggyőződés az erejéből, majd 1968-ban megjelent Goodman Languages of Art című könyve, amely radikálisan átformálta ennek a filozófiai hagyománynak az esztétikához, művészetfilozófiához való viszonyát.
Kivy szavaival élve: „Ha (mondjuk) 1959-ben egy kiadó fontolgatta volna egy Guides to Philosophy sorozat elindítását, biztos vagyok benne, hogy az esztétika ismertetése nem lett volna a vállalkozás része. De erre ma így senki sem vállalkozna.”
Az előadás arra vállalkozik, hogy az analitikus filozófia szemszögéből járja körbe a művészet fogalmával kapcsolatban felmerült kérdéseket. Bemutatja azokat a problémákat, amelyek indokolttá teszik a művészet mibenlétének részletes taglalását, illetve a problémák tétjét. Taxonómiát ad a lehetséges válaszokról, és ismerteti az azokkal szemben felhozható ellenvetéseket, a válaszok közötti kapcsolatokat.
Mindeközben részletesen vizsgálja, a különböző elméletek hogyan közelítik meg a műalkotás, mint a művészet végső produktumának fogalmát. Mennyiben tér el a műalkotás mibenlétének vizsgálata a művészet elemzésétől, illetve hol kapcsolódnak össze szervesen.
Az előadás végső célja, hogy átfogó képet adjon az analitikus művészetfilozófia jelen állásáról, lehetőségeiről.

28 April 4:00 PM Room 226

Gábor Zemplén

Department of Philosophy and History of Science
Budapest University of Technology and Economics

The use of argumentation studies in scientific controversies: investigating the Newton-Lucas debate

This paper is a response to a discussion on the “fizinfo”, a mailing list for physicists, and argues for the use of (and usefulness of) argumentation studies for the analysis and evaluation of scientific controversies. It focuses on a case study, the optical debate that followed Isaac Newton’s publication of his “New Theory of Light and Colours” in 1672. This was one of the first major public debates in the newly established form of publication, the scientific journal. During this exchange of letters in the 1670s, many of Newton’s pronouncements on scientific methodology show marked changes. Do these changes testify to changes of position? Are these signs of Newton’s methodological development? And are these developments due to the development of Newton’s scientific views, his rhetorical techniques, or to the critique of the antagonists? To what extent do these changes have argumentative functions in the debates, or are they to be taken at face value? I aim to explore such questions via the analysis of Newton’s debate with the Liège Jesuit community, especially with Anthony Lucas. This debate has recently been re-evaluated by well-known historians (Shapiro and Schaffer), but with radically different conclusions. The paper argues for the usefulness of dialectical models in argumentation, and shows how such models can be used to evaluate moves of the actors as well as of analysts.
In the paper I critically investigate these rival readings and argue for the adoption of a dialectical model that allows for the ‘radical contextualisation’ of philosophical and methodological notions articulated during scientific controversies. Though contextual readings are en vogue, they usually stop short of investigating how methodological norms are influenced by the textual fabric of debates. I aim to show how an analysis of scientific controversies can move away from treating positions in an abstract space of ideas (such as: this is the relevance of the notion of crucial experiments for the “Newtonian method”), and how the analyst can find contextual cues not in social (either macro or micro) but in the textual, by locating them in the argumentative discourse. Via this ‘radical contextualisation’, methodological norms can be seen as responding to their immediate argumentative context (especially if inconsistencies in the use of norms can be found). The paper focuses on the suppressed part of the Newton-Lucas correspondence, and discusses well-known issues: Newton’s conception of crucial experiments, his coupling and/or decoupling of his theory of light and his anti-modificationist theory of colours, and his views on demonstrative knowledge.
I will argue that there are strong reasons to believe that Newton adopted a specific philosophical and methodological stance in reaction to and as a result of the attacks made by his critiques. This is most surprisingly seen in the suppressed part of the exchange with Lucas, where he explicitly has to depart from the then contemporary notions of demonstrative knowledge. If tenable, this reading not only throws light on the functional role of methodological views in scientific controversies, but utilises a model where intellectual credit in a controversy is distributed and where the analysis of the strategic manoeuvring of actors enables us to evaluate the moves made by the participants. The conclusions aim to enrich both the historiography of the specific period and debate, help to re-evaluate the Jesuit critics of Newton and further the theoretical frameworks used for the study of scientific controversies.