|
|
|
|
|
|
Zsófia Zvolenszky
|
Department of Logic, Institute of Philosophy
Eötvös University, Budapest
|
| |
Referential Intentions: Lessons from Proper Names and Definite Descriptions
|
When
using proper names and definite descriptions, speakers do not always
intend to refer to something or someone specific. For example,
according to Keith Donnellan, what sets apart referential and
attributive uses of definite descriptions is precisely that in the
first case, speakers have a referential intention, whereas in the
second, they do not ('the murderer—whoever he is—is insane'). I will
explore the role of referential intentions when speakers utter proper
names and definite descriptions. This will be doubly useful because the
two areas of inquiry mutually inform each other. First, a closer look
at speakers' referential intentions accompanying referential uses of
definite descriptions points the way to an effective defense of the
causal theory of reference proposed, among others, by Saul Kripke.
Second, the place of referential intentions within the causal theory of
reference helps motivate the claim that the referential-attributive
distinction is a non-semantic one, which is a welcome result for those
in favor of a uniform semantics for definite descriptions.
|
|
|
Gábor Etesi
|
Department of Geometry, Institute of Mathematics
Budapest University of Technology and Economics
|
| |
Gravitációs számítógépek kapacitásának korlatozására vonatkozó két "határozatlansági-reláció"
(Two "uncertainty relations"
for capacities of gravitational computers)
|
Az utóbbi években egyre
kritikusabban vizsgáljak az un. (fizikai) Church–Turing-doktrína
megfogalmazásában rejtőzködő fizikai előfeltevéseket. E
vizsgálódások során kiderült, hogy a doktrína szokásos
megfogalmazásaiban a Descartes--Newton-fele klasszikus mechanikai
világképünket vesszük alapul.
Ennélfogva érdekes annak
tanulmányozása, hogy más elmeléteket tekintve érvényben marad-e
a doktrína. Pl. kiderült, hogy az általános relativitáselmélet
segítségével a doktrína megtámadható. Ezek a konstrukciók
viszont látszólagos ellentmondásban vannak Gödel nemteljességi
tételével.
Az előadásban amellett
érvelünk, hogy a Gödel-tételre alapozott ellentámadás
feltevésrendszere fizikai szempontból túl erős, speciálisan nem
alkalmazható a relativisztikus nem-Turing számítógépek eseteben:
informálisan (vagyis nem formalizáltan) felhívjuk a figyelmet egy
"határozatlansági-reláció" létezésere mely egy
relativisztikus számítógép mint fizikai rendszer számítási
kapacitása és stabilitása között állítható fel. Továbbá
utalunk egy másik "határozatlansági-relációra" is,
mely a relativisztikus számítógép téridőbeli kiterjedtsége és
a vele kiszámolható matematikai struktúrák "bonyolultsága"
között feszül.
|
|
|
|
