|
|
|
|
5 November 4:00 PM Room 208
|
István Faragó-Szabó
|
Department of Modern Philosophy, Institute of Philosophy
Eötvös University, Budapest
|
| |
A Royal Society
(The Royal Society)
|
I. Tudomány és módszer
- A Royal Society, mint filozófiai téma.
- Az új természetszemlélet fellépése idején domináló arisztotelészi tudományfelfogás rövid jellemzése
- A vele szembeforduló „új tudomány”
filozófiai elvei. A platonizmusból eredő metrikusság-eszmény, a
„rejtett erők” szkeptikus kritikája, a korpuszkularista szemlélet és a
mechanika fogalmi apparátusa.
- Az arisztotelészi felfogás és a köznapi
tapasztalat összhangja. Szemléletessége vs. az atomista
magyarázattípus, amely a megfigyelhető testek mechanikailag
jellemezhető mozgását láthatatlan parányok kauzális hatásaként fogta
fel.
II. Kísérlet
- A
legalapvetőbb különbség az arisztotelészi
természetszemlélet és a modern tudományosság
közt: a kísérlet szerepe az új
tudományban.
- Történeti
összefoglalás: az alkímia és a mágia
szerepe a kísérlet kialakulásában.
III.
Filozófiai célok
- Az
új tudományfogalom
kialakítása. Kritériumok: mi számit
tudománynak (kísérleti jelleg, a tapasztalat,
mint evidencia) és mi nem (arisztotelianizmus, köznapi
tudás)
- Bacon,
mint a Royal Society előfutára; szerepe a célok
meghatározásában. (a) A hasznosság
eszménye: a tudományt tudományon kívüli
célok vezérlik – igazolását a
gyakorlatban nyeri el. (b) Technikai eszközök és
találmányok – alkalmazásukkal elérhető
az életfeltételek javulása. (c) A természet
vizsgálata nem jár veszéllyel, mert teremtett
világ mozgatóerőinek feltárása a világ
teremtőjéhez visz közelebb bennünket.
- Bacon
rendszerének hiányosságai – avagy miért
nem követték a tudós társaság
tagjai módszerét?
Filozófiájában a jóslatok és
hipotézisek egybemosása egyfajta általános
filozófia-ellenességgel társul. Tájékozatlanság
korának legfontosabb tudományos felfedezéseiben
(Kopernikusz Galilei, Kepler), amely a matematika és
geometria negatív megítéléséből
származott.
- A
rivális módszerek. Gassendi hatása a Royal
Societyre. A hipotézis szerepe tudományfelfogásukban.
A jelenségek érzékszerveink megbízhatatlansága
miatt „jelekként” értelmezendők. Amit
reprezentálnak, arról csak valószínű
hipotéziseink lehetnek: amikor a jelenség az elvárt
körülmények között megjelenik, az
közvetett evidencia a hipotézisek alátámasztására.
Speciális alkalmazása: az atomizmus. Epikurosz
krisztianizálása.
IV
Kontextus
- Néhány
filozófián kívüli aspektus: a tagok
összetétele (csak kb. 1/3 tekinthető bármilyen
értelemben tudósnak). A kiválasztás
kritériumai.
- Ellenpélda:
Miért nem lehetett Hobbes a tudós társaság
tagja?
- Néhány
történeti-ideológiai összefüggés.
|
12 November 4:00 PM Room 208
|
János Tőzsér
|
Philosophy of Language Research Group
Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest
|
| |
A fizikai tárgyak létezése az időben
(Existence in time of physical objects)
|
Előadásom három részből
áll.
1. Felvázolom a fizikai tárgyak
időbeli létezésének két versengő
elméletét: az endurantizmust és a
perdurantizmust. Külön elemzem a „temporális rész”
fogalmát.
2. Megvizsgálom, hogy az
endurantizmus és a perdurantizmus fogalmilag hogyan
kapcsolódik az idő természetével kapcsolatos
két elmélethez: a prezentizmushoz és az
eternalizmushoz. Megmutatom az elméletek mely kombinációi
konzisztensek és melyek nem.
3. Azt elemzem, hogyan oldja meg az
endurantizmus és a perdurantizmus a fizikai tárgyak
tulajdonságaiban bekövetkezett változásának
problémáját. Ennek során David Lewis On
the Plurality of World-jében található
híres endurantizmus elleni érvéből indulok
ki, és azt vizsgálom, hogyan védhető
plauzibilisen az endurantizmus.
|
19 November 4:00 PM Room 208
|
Miklós Lehmann
|
Department of Social Science
Faculty of Elementary and Nursery School Teachers' Training
Eötvös University, Budapest
|
| |
Meghatározza-e az agy a tudatot?
(Does brain determine consciousness?)
|
|
Az előadás megkísérli
a tudat jelenségét egy reprezentációs
elmeteória eszközeivel, naturalizált módon
magyarázni. Nem véletlen, hogy – bár igen sok
tudatelmélet nyújt komplex és meggyőző
elképzeléseket a tudat jelenségéről, –
a tudat máig olyan éles viták területe,
melyen az álláspontok sokfélesége
homályba burkolja a vizsgálódás tárgyát.
Gyakran egyaránt akadályozzák az előrehaladást
definíciós és módszertani problémák.
Így az előadás szükségképpen a
kérdések helyes felvetésével, valamint a
módszer megválasztásával indít;
ezt követően pedig olyan magyarázatot keres, amelyek a
filozófiai és pszichológiai irodalomban
általánosan felbukkanó, a tudattal asszociált
jelenségekre kielégítő választ adhat. Az
előadásban vázolt gondolatmenetből azonban hiányzik
az az ambíció, amely számos tudatelméletet
jellemez: a teljes, befejezettnek tekintett tudatelmélet
ugyanis ellentétes a levonható következtetésekkel.
|
26 November 4:00 PM Room 208
|
László E. Szabó
|
Department of Logic, Institute of Philosophy
Eötvös University, Budapest
|
| |
On the metaphysical arguments from relativity theory
|
In
three previous seminar talks (see Archives: September, November 2004,
October 2006) I presented the basic ideas and the main results of an
"empiricist analysis'' of (special) relativistic space-time physics.
The aim of my empiricist analysis was to free our accepted relativistic
physical theories from the vicious circular and/or aprioristic
pre-assumptions about space, time, reference frames, relativity
principle, inertial motions, etc.; and to provide an
empirical/operational foundation of the basic spatiotemporal concepts.
These pre-assumptions proved themselves vicious indeed; it turned out
that many of them are simply meaningless or false, or, at least, true
only in some particular cases. (See the summary below.) Our conclusions
were astounding, not only in contrast to some long-accepted views held
in relativistic physics, but also in contrast to how philosophers and
historians of science think about the "revolution'' brought about by
Einstein's special relativity.
From philosophical point of view, the
most important fact is that special relativistic physics can manage
equally well with the classical spatiotemporal conceptions of Galilean
kinematics. What is more, it can be formulated even in terms of what I
called absolute space and time tags; the only spatiotemporal concepts
that have consistent non-circular empirical definitions; which are
logically/operationally prior to the relative
(inertial-observer-dependent) concepts, and without which the relative
concepts cannot be even defined.
At first sight, this recognition
significantly affects a long series of metaphysical arguments that are
based on special relativity theory. Objective becoming and time flow, reality of time, A-theory versus B-theory of time, openness of future versus determinism, endurance versus perdurance, presentism versus eternalism, etc., are typical metaphysical issues in the discussion of which the arguments form special relativity
have been especially influential. As an example, I shall consider an
abstract version of Hilary Putnam's argument against "objective
becoming''. In its abstract form, the argument represents the logical
schema of a wide group of metaphysical arguments based on relativity
theory. The arguments in question operate with the non-objectivity
(that is, reference frame dependence) of simultaneity; with the
non-objectivity of separation between past, present, and future.
One
might think that this kind of argument from contemporary physics loses
its strength if, as it turned out from our previous analysis,
relativistic physics is not necessarily committed to the relative
spatiotemporal concepts. But before jumping to the other extreme I
hasten to add that the situation is, as we will see, much more
complex...
Summary of the conclusions of the three previous seminar talks:
//philosophy.elte.hu/leszabo/tpf-2007-nov/summary.pdf |
|
|
|
