| |
| Hajnal Andréka István Németi |
Algebraic Logic, Alfréd Rényi Institute of Mathematics, Budapest
| |
Relativistic computing and the Turing barrier
|
- Can general relativistic computers break the Turing barrier? - Are
there final limits to human knowledge? - Limitative results versus
human creativity (paradigm shifts). - Gödel’s logical
results in comparison/combination with Gödel’s relativistic
results. - Can Hilbert’s programme be carried through after all?
Of
all the entities I have encountered in my life in physics, none
approaches the black hole in fascination. And none, I think, is a more
important constituent of this universe we call home. The black hole
epitomizes the revolution wrought by general relativity. It pushes to
an extreme—and therefore tests to the limit—the features of
general relativity (the dynamics of curved spacetime) that set it apart
from special relativity (the physics of static, “flat”
spacetime) and the earlier mechanics of Newton. Spacetime curvature.
Geometry as part of physics. Gravitational radiation. All of these
things become, with black holes, not tiny corrections to older physics,
but the essence of newer physics. —John Archibald Wheeler (2000).
Related papers:
- Németi, I. and Andréka, H.: Can general relativistic computers break the Turing barrier? In: Logical Approaches to Computational Barriers, Lecture Notes in Computer Science 3988, Springer-Verlag 2006. pp.398-412.
(//www.math-inst.hu/pub/algebraic-logic/ancie06abstractfinal.pdf) - Németi, I. and Dávid, Gy.: Relativistic computers and the Turing barrier. Applied Mathematics and Computation 178 (2006), 118-142.
(//www.math-inst.hu/pub/algebraic-logic/beyondturing.pdf) - Etesi, G. and Németi, I.: Non-Turing computations via Malament-Hogarth space-times. International Journal of Theoretical Physics 41 (2002), 341-370.
(//www.math-inst.hu/pub/algebraic-logic/turing.pdf)
|
| Marta Bilkova |
Department of Logic, Charles University, Prague
| |
Modal logic in computer science
| I
will discuss current situation in a Computer Science oriented
approaches to Modal Logics, as reflected by a logician. I will mention
various modal systems having an application in modelling computations
or in automata theory, including various dynamic logics, fixed point
logics, epistemic logics or a co-algebraic approach to modality. |
| Gergely Székely |
Algebraic Logic, Alfréd Rényi Institute of Mathematics, Budapest
| |
A conceptual analysis of the relativistic clock paradox
|
Our general purposes of doing logical analysis of relativity and its consequences are: (a) to demystify the theory, (b) getting insight to its essential ideas, and (c) make the theory easily accessible for the logically minded.
In this talk, we will give a logic based conceptual analysis of
the clock paradox (ClkP) of special relativity. ClkP is the
acceleration-free approximation of the famous twin paradox. We
will also present variants of the ClkP where the "stay-at-home twin"
turns out to be the younger (Anti-ClkP) and where no differential aging
takes place (No-ClkP).
Then we will give geometrical characterizations of the three variants (ClkP, Anti-ClkP and No-ClkP). We will also see some surprising consequences of these characterisations: (1) No-ClkP is not equivalent with the Newtonian assumption of the universality of time, and
(2) ClkP is not equivalent with the slowing down effect of moving clocks.
The
present logic based approach extends to the twin paradox and beyond,
but in the present talk we focus our attention to Clkp for
methodological reasons.
|
25 June 4:00 PM Room 208
Postponed to 1st October, by popular request!
| Miklós Lehmann |
Department of Social Science Faculty of Elementary and Nursery School Teachers' Training Eötvös University, Budapest
| |
Mentális reprezentációk: kísérlet a fogalom tisztázására (Mental representation: an attempt to clarify the concept)
|
Az elmúlt néhány
évtizedben számos vita zajlott a mentális
reprezentációk természetét illetően.
Ezek a viták a reprezentációk több
aspektusát érintették, melyek mind tartalmában,
mind hordozójában, mind pedig a realitással való
kapcsolatában vizsgálat tárgyává
tették azok különböző – vélt, valós,
valamint lehetséges – tulajdonságait. A viták
különlegessége, hogy több tudományterület
határát érintik; és bár a kognitív
tudomány (csupán a közelmúltban kialakult)
diszciplínája magának követeli e sajátos
érintkezési területet, a más tudományágakra
jellemző, többé-kevésbé határozott
kritériumrendszer itt még nem alakult ki. Úgy
tűnik tehát, hogy a reprezentáció eredetileg
filozófiai kérdése több tudományág
párhuzamos fejlődésének következtében
kiterjedt, s ezáltal szükségessé vált
a kérdés új interpretációja.
A szeminárium egyik korábbi
alkalmával már szó esett a realista-antirealista
szemléletmódok elméleti lehetőségeiről
(Márton Miklós: A mentális antirealizmus
esélyei, március 12.). Jómagam arra próbálok
rávilágítani, hogy a mentális
reprezentációk körüli viták számottevő
része a fogalom túlságosan széles körű
és meghatározatlan alkalmazásából
ered. De vajon ki lehet-e küszöbölni ezeket a
határozatlanságokat, és lehetséges-e a
fogalom olyan interpretációja, amely integratív
módon alkalmazható egy több diszciplínát
érintő területen?
|
|
|
|