|
|
|
Zoltán Molnár
|
Department of Algebra, Mathematical
Institute
Budapest University of Technology and Economics |
|
Instabilitás
a logikában
(Instability
in logic)
|
Az instabilitás
matematikai logikai fogalmának segítségével mutatok be két
logikafilozófiai kérdést. Előadásom első felében röviden kitérek az
önreferenciális rendszerek instabilitásának egy lehetséges forrására,
majd rámutatok az instabilitásra vonatkozó tételek és Gödel második
nemteljességi tételének szoros analógiáira.[1] Kevésbé formális
tárgyalásra térve olyan hétköznapi példákat sorolok fel, melyekből ki
fog kerekedni a klasszikus levezethetőség fogalmának két nemklasszikus
alternatívája (az intuicionista és a releváns logika). Foglalkozom
azzal a kérdéssel, hogy lehetséges-e ú.n. erős ellenpéldákat találni a
nemklasszikus logikákat igazolandó. Javaslok egy megoldást, ami szerint
ha ezeket a logikákat a Gentzen-féle természetes levezetési rendszerben
hasonlítjuk össze, akkor csak "gyenge" ellenpéldákat találhatunk. A
szituációt laza párhuzamba állítom Smullyan "instabil érvelőinek"
magatartásával és a Putnam által elemzett liberalizált intuicionsta
állásponttal.[2]
Hivatkozások:
[1] Smullyan, Raymond, Gödel nemteljességi tételei, TipoTeX, 1999. pp:
153-4.
[2] ----, Instabil logikusok, Szabad Változók (5),
//www.szv.hu/cikkek/instabil-logikusok
|
9 March 4:00 PM
Room 226
Gergely Székely's lecture postponed to
27th
April!
|
Joshua
Schechter
|
Philosophy,
Brown University
|
|
Justification,
Rational Self-Doubt, and the Failure of Closure |
Closure (for
justification) is the claim that thinkers are justified in believing
the logical consequences of their justified beliefs, at least when they
are competently deduced. Many have found this principle very plausible.
Even more attractive is the special case known as Single-Premise
Closure (for justification). Carefully stated, this principle is as
follows: Necessarily, if S
has a justified belief that p,
and S comes to believe that q solely based on performing a
competent logically valid deduction from the belief that p, while retaining the justified
belief that p throughout the
deduction, then S has a
justified belief that q. In
this talk, I present a challenge to this principle based on the
phenomenon of rational self-doubt -- it can be rational to be less than
completely confident in one's beliefs and patterns of reasoning. I
explore several ways of responding to the challenge. I conclude that
Single Premise Closure should be rejected.
|
16 March 4:00 PM
Room 226
|
Nenad Miscevic |
Department of
Philosophy, University of Maribor
Department of Philosophy, CEU, Budapest
|
|
The
genealogy of intuitions
|
Science and
philosophy often appeal to intuitions, that typically result from
thought experiments. Intuitions derive from specialized competences,
arithmetical, spatial-geometrical, linguistic (and various normative
ones, e.g. moral competence). These are not predominantly
conceptual, but involve sets of (unconscious) rules, or proto-theories
that go way beyond merely specifying a concept. However, the “voice of
competence” is often a discreet one, overlaid by influences from
“central processor”, and all sorts of external factors (general
knowledge, interests, etc.); so it is often the task of the theorist to
filter out the genuine product of competence. Reflection on intuitions
(ordinary, specialist as well as philosophical) is holistic, and draws
upon all sorts of beliefs and other attitudes.
This view of the genealogy of intuitions steers a
middle course between the extremes of conceptualism, which acknowledges
only conceptual capacities, and holistic ordinarism, which denies or
minimizes the role of specialized competences in generating intuitions.
|
23 March 4:00 PM
Room 226
|
Ernő Téglás
|
Research Institute for Psychology
Hungarian Academy of Sciences |
|
Kvantorok
használata preverbális csecsemőknél
(Quantification
by pre-verbal infants)
|
Az események
logikai struktúrájának reprezentálása hagyományosan a fejlődés
viszonylag kései szakaszaihoz köthető. Néhány új, főleg a naiv
statisztikai intuíciók területéről származó kutatás arra utal, hogy a
csecsemők képesek megítélni a jövőbeni események valószínűségét
anélkül, hogy előzetesen megtapasztalták volna ezek lehetséges
kimeneteleit. A preverbális csecsemők statisztikai intuíciói az
eseménytér helyes reprezentálását, a lehetséges kimenetek teljes
listájának leképezését feltételezik. Így került előtérbe annak a
kérdésnek a közvetlen tanulmányozása, hogy a lehetséges kimenetek
listáiban való „navigálás“ folyamán használnak-e olyan kvantorokat,
mint a „minden“ és a „néhány“.
Egy habituációs paradigmában animációkat mutatunk be számítógép
képernyőjén: egy színpadon meghatározott számú ajtó van, melyeket egy
színes tárgy nyitogat. A tárgy ágencia jeleket mutat és keresésre
emlékeztető viselkedést produkál. Különböző kísérletekben a habituáció
és a teszt közötti logikai konfliktust kontrolláljuk (pl. kimerítő vagy
részleges keresés).
A logikailag inkongruens feltételek által kiváltott hosszabb nézési idő
arra utal, hogy a csecsemők a jeleneteket azok lehetséges kimeneteinek
terminusaiban reprezentálják, s hogy képesek olyan kvantorok
használatára, mint a „minden” és a „néhány”. A preverbális
kvantifikáció bizonyos formáinak megléte a logikai reprezentációkról
alkotott hagyományos kép újragondolását vonja maga után.
|
30 March 4:00 PM
Room 226
|
Marina Bakalova
|
Department
of Philosophy, CEU, Budapest
Institute for Philosophical Research, Bulgarian Academy of Sciences
|
|
Ability View of Knowledge
|
I
argue that the tendency of epistemologists to focus narrowly upon
knowledge-that is misguided. Let me call this focus “classical
propositionalism”. Since there is no good way to handle
knowledge-how from this perspective, the narrow focus leads to the
difficulty of explaining the common nature of both knowledge-how and
knowledge-that. The only available option for the classical
propositionalist to account for knowledge-how is by arguing that it
is a species of knowledge-that. Jason Stanley and Timothy Williamson
present a technically lucid defense of this claim.
I
propose a more
general account which stands against classical propositionalism. I
take knowledge-that to be grounded in abilities where “ability”
covers both skills grounded exclusively in unconscious sub-personal
level, and skills that demand sophistication at the conscious
personal level. Only the later evoke the idea of knowledge-how. I
shall argue that in this wide but still limited range of cases,
knowledge-how is the key to knowledge-that.
|
|
|
|