|
|
2 December
(Wednesday)
5:00
PM
Room 226
|
Miklós
Márton |
Department of
Philosophy, Faculty of Law and Political Sciences
Eötvös University, Budapest
|
|
Konceptualizmus vs. nonkonceptualizmus:
Érvek, motivációk, tévedések
(Conceptualism
vs.
nonconceptualism: arguments, motivations and fallacies)
|
A
kortárs elmefilozófiában az elmúlt nagyjából huszonöt évben
szerteágazó vita zajlik arról, hogy tulajdoníthatunk-e észlelési
állapotainknak nem-fogalmi természetű reprezentációs tartalmat.
Előadásomban egyrészt a két versengő elmélet motivációit és
a mellettük szóló érvek közös jellemzőit fogom bemutatni,
másrészt a nonkonceptualista érvek alapvető hibáinak kimutatása
révén a konceptualista álláspont mellett kívánok érvelni.
A kortárs nonkonceptualista elméletek álláspontom szerint két fő
motivációból táplálkoznak. Az egyik ezek közül abból a
reményből származik, hogy egy ilyen nem-fogalmi természetű
tapasztalati reprezentációs szint elismerése alkalmas lehet a
fogalmi természetű reprezentációk eredetének és tartalmi
megalapozásának magyarázatára. Az ilyen magyarázat igénye
ráadásul jónéhány nonkonceptualista szerzőnél valamiféle
általános naturalizálási programba illeszkedik.
Az észlelés nem-fogalmi tartalma lehetőségének elismerése
melletti másik fő motiváció azokra a megfigyelésekre
támaszkodik, melyek szerint érzéki tapasztalatunk fenomenológiája
olyan jellegzetességeket tár föl, amelyek összeegyeztethetetlenek
sok mindennel, amit a fogalmi tartalmakról tudunk. Ennek kimutatása
érdekében az észlelés nem-fogalmi tartalmának hívei számos
érvet terjesztettek elő, azonban előadásomban amellett kívánok
érvelni, hogy ezek az érvek hibásak. A hiba okai alapvetően
kétfélék:
- Az érvek jelentős része csak azt
bizonyítja, hogy az észlelési és a vélekedési tartalmak eltérő
jellegzetességekkel rendelkeznek, azt azonban nem, hogy az észlelési
tartalmak nem lehetnek fogalmi természetűek.
- Az érvek másik jelentős része kizárólag
az általános fogalmakra összpontosít, és az argumentáció során nem
veszi számításba a partikuláris, különösen a demonstratív fogalmakat.
A konceptualista álláspont melletti legerősebb érv ezzel szemben
azon a common sense meggyőződésünkön nyugszik, hogy észlelésünk
képes igazolni empirikus vélekedéseinket. Ez pedig a
konceptualizmus szerint csak úgy lehetséges, ha az észlelési
tartalom teljes egészében fogalmi természetű. Előadásomban
egyrészt arra teszek kísérletet, hogy megmutassam, hogyan lehet
ezen intuitív meggyőződésünket sajátos transzcendentális
érvekkel alátámasztani, másrészt igyekszem a konceptualista
tézist a nonkonceptualizmus oldaláról érkező ellenvetésekkel
szemben megvédeni. Az előadás végén – ha időm engedi –
kitérek még a fogalmi tartalmak empirikus megalapozásának fent
említett problémájára adható konceptualista szellemű
megoldásokra is. |
9 December
(Wednesday)
5:00
PM
Room 226
|
Dávid Such
|
Department of
Logic, Institute of Philosophy
Eötvös University, Budapest
|
|
A szubjektív minősége
(The quality
of the subjective)
|
Előadásomban
az
anti-kvália
érvek egy sajátos csoportját fogom elemezni, amelyek a
szubjektív újraazonosítási kritérium hiányát igyekeznek kimutatni. Egy
hallgatólagos, a tulajdonságok létezésére vonatkozó „No entity without
identity”-szerű elv alapján ebből arra következtetnek, hogy a kválé
fogalma értelmetlen. Ilyen érvet fogalmazott meg Dennett, Hawthorne, és
egy bizonyos értelmezés szerint Wittgenstein is.
Azt szeretném megmutatni, hogy az érvek hatékonynak bizonyulnak egy
hagyományos kválé-fogalommal szemben, miszerint az egy jól
meghatározható minőség. Ugyanakkor nem teszik lehetővé a szubjektív
fenomenalitás átfogó tagadását. A fenomenális minőségekről alkotható
hagyományos kválé-fogalmak bonyodalma csupán a fenomenális minőségekről
alkotott fogalmakat diszkreditálja, nem pedig a fenomenalitás létét.
Azonban az érvek csakugyan rámutatnak a fenomenalis tartomány különös
természetére. Ami abban áll, hogy a fenomenalitás, mint a puszta
„tűnés” tartománya, megelőzi a látszat és valóság közötti distinkciót,
és ezért esetében nem is lehet olyan értelemben igaz ítéletet alkotni,
ahogyan a közönséges valóságos dolgokról.
|
|
|
|