Theoretical Philosophy Forum

3 November (Wednesday) 5:00 PM Room 226

János Tanács

Department of Philosophy and the History of Science
Budapest University of Technology and Economics

Érvelő szövegek perbe fogva. Egy sajtó-helyreigazítási per argumentáció-elméleti elemzésének tanulságai.
(Argumentative writings go to court. Some argumentation theoretical lessons drawn from an action at law against press)

Az előadás keretében a Tokaji borcsaták néven elhíresült sajtó-helyreigazítási pert fogom vizsgálni argumentáció-elméleti nézőpontból. A vizsgálódás négy problémakörre vonatkozik. Elsőként a perek átfogó kereteit vizsgálom abból a szempontból, hogy jogos-e az alperesi érintettek (a perelt cikk írója, az írást megjelentető újság szerkesztői, főszerkesztői) azon vélekedése, miszerint az eljárások során a felpereshez képest hátrányos helyzetben vannak, a bírói döntések pedig meglehetősen képtelen, ad hoc módon bevont szempontok mentél dőlnek el, és ily módon nem kevéssé abszurd eredményre vezetnek.

A második problémakör azzal foglalkozik, hogy jogos-e az az újságírói értetlenkedés, miszerint lényegtelen kérdésekkel kapcsolatban perelik írásművüket és vesztik el végül a pert. Érveléselméleti nézőpontból itt a relevancia-feltételek elemzése kerül előtérbe. A harmadik problémakör a bizonyítékok erősségével, mennyiségével, episztemikus jellegével kapcsolatos kérdéseket vizsgálja. A negyedik szempont pedig a perdöntővé vált kifejezés, a „taggyűlés" fogalmi problémáit helyezi előtérbe.

10 November (Wednesday) 5:00 PM Room 226

Márton Gömöri

Department of Logic, Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest

Létezik-e klasszikus leírása a „töltött részecskék + elektromágneses mező” csatolt rendszernek?
(Is there a classical description of the coupled system of "charged particles + electromagnetic field"?)

A klasszikus elektrodinamika keretében tárgyalt szokásos problémák két jól elküníthető csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok a feladatok tartoznak, amelyekben arra kérdezünk rá, hogy előre megadott pályán mozgó töltött részecskék milyen elektromágneses mezőt hoznak létre. A mező dinamikáját rögzített töltés- és árameloszlás mellett a Maxwell-egyenletek írják le. A második feladattípusban ismertnek tételezzük fel az elektromágneses mezőt, s arra vagyunk kíváncsiak, hogyan mozognak a töltött részecskék e tér jelenlétében. A „külső” elektromágneses mezőbe helyezett részecskék mozgását a Lorentz-egyenlet írja le.
Van azonban ez elektrodinamikai problémáknak egy harmadik, fundamentális osztálya, amelyek nem tárgyalhatók a fentiek alapján. Ez az „elektrodinamikai többtestprobléma”, melyben a töltött részecskék saját ill. egymás terében mozognak. Itt a részecskék hatása a mezőre és a mező hatása a részecskékre egyszerre érvényesül. Az ilyen típusú kölcsönhatást a két különböző hatásról számot adó differenciálegyenlet csatolásával szoktuk leírni.
A csatolt Maxwell--Lorentz-egyenleteknek azonban nincs megoldása! Akkor milyen egyenletek írják le a töltött részecskék és az elektromágneses mező alkotta kölcsönható rendszer viselkedését? A több mint száz éve felmerült problémára a mai napig sincs megnyugtató válasz. Az előadásban a megoldási kísérletek igen gazdag és sokszínű készletéből szemezgetünk, különös hangsúlyt helyezve a javaslatok által felvetett konceptuális nehézségekre, a klasszikus elektrodinamika ontológiáját illető kérdésekre -- mindenekelőtt a klasszikus „pontrészecske” problémájára.

17 November (Wednesday) 5:00 PM Room 226

Gábor Borbély

Department of Ancient and Medieval Philosophy
Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest

Duns Scotus és a lehetséges világok szemantikája
(Duns Scotus and the possible worlds semantics)

A modális fogalmak középkori értelmezésére a legnagyobb hatást a modalitás időbeli gyakoriságon alapuló vagy – más elnevezéssel – statisztikus modellje gyakorolta. A középkorban ezt a modellt Arisztotelész révén ismerték. E modell szerint az aktuális pillanat vonatkozásában nem léteznek alternatív lehetséges tényállások. Az arisztotelészi aktualizmus és az azt követő standard középkori értelmezés ennek megfelelően kizárta az egyidejűleg fennálló alternatív tényállások („lehetséges világok”) lehetőségét.
Az arisztoteliánus megközelítés Duns Scotus értelmezése szerint nem teszi lehetővé, hogy a dolgokat kontingensnek tekinthessük. A dolgokról ugyanis álláspontja szerint kizárólag abban az esetben állíthatjuk azt, hogy kontingensek, ha – eltérően a modalitás statisztikus modelljétől – az ellentétes alternatívák fogalmát szinkronikusan és nem diakronikusan értelmezzük. Duns Scotus ennek megfelelően a „kontingens” fogalmát így definiálta: „nem azt nevezem itt kontingensnek, ami nem szükségszerű vagy nem örökkévaló, hanem azt, aminek az ellentéte ténylegesen lehetséges akkor, amikor az adott dolog megvalósul” (O I, dist. 2, pars 1, q. 1–2, Opera omnia II: 178).
A modalitás statisztikus értelmezése nem tisztán teoretikus filozófiai kérdés Duns Scotus szerint, hanem gyakorlati filozófiai konzekvenciái vannak. A középkorban általánosan elfogadott –szerinte egyértelműen filozófiai és teológiai fatalizmust implikáló – arisztoteliánus modell ugyanis nyilvánvalóan morálfilozófiai determinizmushoz vezet.
Habár maga Duns Scotus nem használta a „lehetséges világ” fogalmát, sokak szerint azonban a modalitással kapcsolatos elemzései során fölfedezte a lehetséges világok szemantikáját, s ezzel megelőlegzett olyan belátásokat, amelyek a modern modális logika formális szemantikája számára a 20. században kulcsfontosságúvá váltak. Az előadásban bemutatom Duns Scotus teoretikus álláspontját, ennek az álláspontnak a morálfilozófiai konzekvenciáit, s beszélni fogok arról is, hogy – a tisztán teoretikus elégedetlenségen túl – milyen motivációi lehettek Duns Scotusnak akkor, amikor határozottan szakított a tradicionális arisztoteliánus megközelítéssel.

24 November (Wednesday) 5:00 PM Room 226

Zsófia Zvolenszky

Department of Logic, Institute of Philosophy, Eötvös University, Budapest

Grice jelentés- és kommunikációelmélete:
Mit mondjunk a ‘mond’-ról, mit értsünk az ‘ért’-en?
(Grice’s on meaning and communication: what is said, what is meant)

Gyakran előfordul, hogy amit mondunk, azon valami mást (is) értünk: például mikor azt mondom „Vasárnap tartják a marathont”, érthetem ezt úgy – az állításommal kommunikálhatom azt –, hogy vasárnap nem ülök autóba (az útlezárásoktól berzenkedve). H.P. Grice széles körben alkalmazott és továbbfejlesztett kommunikációelmélete (1967/2010) szerint ebben az esetben amit mondok, az a vasárnapi marathonról szól, azonban létrehozok emellett egy társalgási implikatúrát is a vasárnapi autózási hajlandóságomról (vagyis annak hiányáról). Mit is értünk itt az implikatúrától elkülönített „mond” (what is said) szintjén? Grice két tulajdonságát hangsúlyozza: egyrészt, amit (a Grice számára releváns értelemben) mondunk, az szorosan kapcsolódik a használt szavak konvencionális jelentéséhez; másrészt, amit mondunk, az része a beszélői jelentésnek (speaker meaning) – annak, amit az adott beszédszituációban a beszélő a szavain ért (what is meant).
Előadásomban a grice-i ‘mond’ második, gyakran háttérbe szorított tulajdonságára fókuszálok. Eszerint a következő szoros kapcsolat van „mond” és „ért” közt: amit mondok, azt úgy is értem – mert ha nem, akkor a grice-i értelemben nem is mondtam. Három okból is fontos ez az összefüggés:

(1) Grice – beszélői szándékokon alapuló – jelentéselméletének (1957/2010) „ért” definíciójának következménye. Az összefüggés révén kapcsolhatjuk össze Grice jelentés- és kommunikácielméletét, mint egyetlen történet két fejezetét.

(2) A grice-i egységes történet a jelentésről és kommunikációról pedig fontos előnyökkel jár: magyarázatot ad egyrészt arra, hogy egy szemantikai tartalomról szóló elmélet hogyan hivatkozhat beszélők és interpretálók szemantikai intuícióira; másrészt arra, hogy a nyelvi megértés

szisztematikus (ha képes vagyok arra, hogy megértsem: Bodri megkergette Vahurt, akkor egyben képes vagyok arra is, hogy megértsem: Vahur megkergette Bodrit), és
produktív (képes vagyok arra, hogy (megszámlálhatóan) végtelen különféle kifejezést megértsek).

(3) Ígéretes keretet kapunk arra, hogy figuratív beszédmódban elhangzott megnyilatkozásokat – így a metaforát és a szarkazmust (Camp, megjelenés előtt) – mint tettetett beszédaktusokat kezeljük, amelyekben „úgy teszünk, mintha mondanánk” valamit (például szarkasztikusan azt, hogy „Ennél briliánsabb előadástémát keresve sem találhatnál”), anélkül, hogy ténylegesen (a grice-i értelemben) mondanánk.

* * * * *

Camp, Elisabeth (megjelenés előtt). „Sarcasm, Pretense, and the Semantics/Pragmatics Distinction”. Noûs.
Grice, H. P. (1957/2010) „Jelentés” (Bárány Tibor fordítása). A Studies in the Way of Words magyar kiadásában, Budapest: Gondolat.
Grice, H. P. (1967/2010) „Társalgás és Logika” (Márton Miklós fordítása). A Studies in the Way of Words magyar kiadásában, Budapest: Gondolat.