|
|
|
|
| 7 March (Wednesday)
5:00
PM
Room
226 |
| Ádám Majdányi
|
Institute
of Philosophy, Eötvös
University, Budapest
|
|
|
A prezentizmus védelmében: válaszkísérlet az igazságalkotó elvből származó ellenvetésre
(A possible response to the truthmaker objection against presentism)
|
|
A
prezentizmus ellen szóló legerősebbnek tartott érv szerint a
jelenbeli létezők osztályába természetes módon besorolható
dolgok önmagukban nem rögzítik egyértelműen a múlt idejű
propozíciók igazságértékét. A prezentizmus képviselője így
látszólag egy olyan konfliktus kellős közepén találja magát,
amely két, egymással szembenálló intuíció között feszül.
Egyfelől meg vagyunk győződve arról, hogy léteznek múlt idejű
igazságok. Másfelől sokak számára kétségbevonhatatlannak tűnik
az a nézet, mely szerint az igazságok abban vannak megalapozva, ami
létezik. A nehézséget az idézi elő, hogy a prezentizmus nem
rendelkezik azokkal a természetes ontológiai erőforrásokkal,
melyek segítéségével e két meggyőződés összeegyeztethető
lenne. Előadásomban felszínre szeretném hozni azokat az
előfeltevéseket az igazság mibenlétével kapcsolatosan, melyekben
az ellenérv központi premisszáját képező ún. igazságalkotó
elvbe vetett hitünk gyökerezik. Ennek nyomán igyekszem megmutatni,
hogy a szóban forgó elv intuitíve megalapozatlan, következésképp
a rá épülő érv nem jelent fenyegetést a prezentizmusra nézve.
|
| 14 March (Wednesday)
5:00
PM
Room
226 |
|
|
Department of Sociology and Communication, BUTE, Budapest
Institute
of Philosophy, Eötvös
University, Budapes
|
|
|
Az „egyszerű mondatok” rejtélye
(The puzzle of 'simple sentences')
|
|
Előadásomban
az ún. „egyszerű mondatok” problémájával foglalkozom. Az
„egyszerű mondatok” nem önmagukban véve egyszerűek, hanem
csupán azokhoz a mondatokhoz képest számítanak annak, amelyek
intenzionális kontextust generáló kifejezéseket –
propozicionális attitűdigéket (például: azt hiszi, hogy),
modális kifejezéseket (például: lehetséges),
kommunikációs igéket (például: azt mondja, hogy),
„objektuális” attitűdigéket (például: keres) vagy
intenzionális módosítókat (például: állítólag) –
tartalmaznak. Az „egyszerű mondatokban” nem fordulnak elő
intenzionális kifejezések, mégis átmennek az intenzionalitás
első tesztjén: ha felcseréljük a bennük szereplő
tulajdonneveket vagy határozott leírásokat velük koextenzív
kifejezésekkel, semmi nem garantálja, hogy a mondat igazságértéke
változatlan maradjon (Saul 1997). Előadásomban röviden
áttekintem, milyen megoldások születtek a problémára, s
bemutatok egy új, pragmatikai jellegű magyarázatot, amelynek
segítségével az „egyszerű mondatok” rejtélye eloszlatható.
|
| 21 March (Wednesday)
5:00
PM
Room
226 |
|
|
Institute
of Philosophy, Eötvös
University, Budapest
|
|
|
Fenomenális minőségek és az érzékelés tartalma
(Phenomenal qualities and the content of sensations)
|
Hogy mik is voltaképpen
a szubjektív fenomenális minőségek – azaz a kválék – a
kortárs elmefilozófia egyik legizgalmasabb és legnehezebb kérdése.
Napjaink egyik legígéretesebb megközelítése szerint a kválék a
tapasztalat reprezentációs tartalmaként értelmezhetőek, és
abban a tekintetben a gondolatokhoz hasonlóak, hogy valamilyen
világbeli tényállást reprezentálnak, más szóval intencionális
tartalmak.
Ám rögvest adódik a
kérdés, hogy milyen tényállásokat ragadnak meg, illetve a
tartalmuk milyen viszonyban áll kognitív háztartásunk többi
szereplőjével – főként a fogalmi reprezentációkkal.
Ez utóbbi probléma
kapcsán szerintem egy dilemmába botlunk. Ugyanis két egymást
kizáró álláspontnak is sajátos előnyei lennének. Egyfelől
igyekezhetünk minél komolyabb eltérést felfedezni az érzékelés
tartalma és a fogalmi reprezentációk között, hiszen ezzel a
stratégiával eliminálni lehet az antifizikalista intuíciókat.
Ugyanakkor az észlelési tartalmak úgynevezett konceptualista
elemzése – miszerint az érzéki reprezentációk tartalma a
fogalmi reprezentációkkal egylényegű – az észlelési tartalmak
indokadó, illetve következtetésekben betöltött szerepére lenne
képes magyarázatot adni.
|
29 March (Thursday) 6:00
PM
Room
226
|
|
|
Institute
of Philosophy, University of Bonn
|
|
|
Why the World Does Not Exist
|
In
this talk, I will first argue that we need a revisionary concept of
existence. On closer inspection, the modern Kant-Frege-Quine-tradition
sets out from the valid intuition that existence is a special property
which cannot be assimilated to ordinary properties which serve to
discriminate objects within the world from other objects within the
world. I will argue that existence is neither identical with
falling-under-a-concept nor with being a content of possible experience
nor simply with being part of the world. This will motivate a claim to
the effect that there is no such as the world where “the world” is meant
to refer to an all-encompassing domain of either objects or facts or
domains of objects. Yet, the fact that the world itself does not exist
does not entail global nihilism. Rather, a proper understanding of the
necessary inexistence of the world entails that there are infinitely
many objects.
|
|
Professor Gabriel will have another lecture in German on 30 March (Friday), 2:30PM, Bence Room:
Sinn und Sein
Die neuzeitliche Philosophie oszilliert zwischen
zwei metaphysischen Polen: Auf der einen Seite steht die Tendenz zur
wissenschaftlichen Entzauberung der Welt, die mit einem starken Begriff
von Erklärung einhergeht. Ein Phänomen zu erklären, heißt es, auf ein
wissenschaftlich adäquat beschreibbares Set von Aussagen zu reduzieren.
Auf der anderen Seite finden in der Neuzeit bis in die Spätmoderne immer
wieder Versuche statt, die Welt wieder zu verzaubern, indem die
Phänomenalität gegen die Vereinnahmung durch das "wissenschaftliche Bild
vom Menschen" in Schutz genommen wird, eine Strategie, die besonders
seit Husserl und Heidegger prominent war. In meinem Vortrag werde ich
einen Mittelweg vorschlagen. Weder sollte Sein von Sinn befreit werden
noch sollte Sein auf Sinn reduziert werden. Entgegen diesem falschen
reduktionistischen Impuls schlage ich vor, daß wir den Sinn selbst
entzaubern sollten. Ein entzauberter Sinnbegriff befreit uns von den
falschen Ansprüchen der reduktiven Naturalismus und des reduktiven
Phänomenalismus.
|
|
|
|
