Printable poster:






The Forum is open to everyone, including students, visitors, and faculty members from all departments and institutes!

The 60 minute lecture is followed by a 10 minute break and a 30-60 minute discussion. The language of presentation is English or Hungarian.
The scope of the Forum includes all aspects of theoretical philosophy, including:
  • logic and philosophy of formal sciences
  • philosophy of science
  • modern metaphysics
  • epistemology
  • philosophy of language
  • problems in history of philosophy and history of science, relevant to the above topics
  • particular issues in natural and social sciences, important for the discourses in the main scope of the Forum.

Location



3 December (Wednesday) 5:00 PM  Room 226
Antal Rockenbauer
Institute of Physics, Budapest University of Technology and Economics
Research Centre for Natural Sciences, HAS, Budapest
 
A modern fizika ellentmondásai és kísérlet az ellentmondások feloldására
(Contradictory issues in modern physics and an attempt to find resolutions)
A klasszikus fizika, mint tudomány – hallgatólagosan, vagy tudatosan – három fontos kritérium alapján határozza meg törvényeit: legyenek azok kauzálisak, feleljenek meg a matematika szabályainak és kísérletileg legyenek ellenőrizhetők, vagy cáfolhatók. A XX-ik század forradalmi változásokat hozott a fizika szemléletmódjában. A relativitáselmélet (speciális és általános) a tér és idő fogalmát összekapcsolta és relativizálta, és bizonyos fizikai tulajdonságokat (pl tömeg, hosszúság) már nem tekintett abszolútnak, de ez még nem bontotta meg az említett kritériumokat. Más a helyzet a kvantummechanika megjelenésével, amikor a determinizmust az elemi folyamatok véletlenszerűsége váltotta fel, aminek legjobban ismert megnyilvánulása a határozatlansági reláció. A részecskék és fotonok kölcsönhatási rendszerét integráltan tárgyaló tér- (pontosabban mező) elmélet nagy sikereket ért el az elektromágneses jelenségek leírásában, ugyanakkor matematika divergenciákba ütközött, amit nem volt képes feloldani, ezzel sértve a matematikai korrektség elvét. A részecskék eredetére feltételezett húr és egyéb elméletek, pedig kimenekültek a kísérletileg ellenőrizhető négydimenziós téridő világából, miközben konzekvens módon nem sikerült a négy fizikai kölcsönhatásra (gravitáció, elektromágnesesség, erős és gyenge magerők) egységes elméletet alkotni.
Az elvi problémák kapcsolódnak bizonyos ellentmondásokhoz, például a részecskéket pontszerűnek tekintik, pedig van impulzus és mágneses momentumuk, ami csak kiterjedt testeknek lehet, a fény a Lorentz transzformáció miatt nem rendelkezhet tömeggel, ugyanakkor van energiája, ami az E = mc2 általános törvény szerint ekvivalens tömeget is jelent.
Az ellentmondások kiküszöbölésére dolgozott ki az előadó egy csavarmodellt a speciális és az általános relativitáselmélet ötvözésével [1]. Ennek két alapformája van: egydimenziós fénysebességű forgás reprezentálhatja a fotont, kétdimenziós a fermionokat (elektron, pozitron). A kétdimenziós forgások két alaptípusa (jobb- és balsodrású kiralitás) felel meg az anyagnak és antianyagnak, amelyek ütközése az ellentétes polaritású forgások kioltásával egydimenzióssá, azaz fotonná alakul át (annihiláció). A fénysebességű forgás a mozgás irányában nullára zsugorítja a kerületet, illetve felületet, míg a mozgásra merőleges irányban a sugár változatlan marad. Ily módon a részecskék egyrészt rendelkeznek véges sugárral, de felületük nulla lesz. Ez geometriailag extrém térgörbületnek felel meg, ami az általános relativitás elve szerint erőt, azaz potenciális energiát hoz létre. Ezt az erőt nevezhetjük erős gravitációnak, ami egyúttal új értelmezést ad a h Planck állandónak is. Az erős gravitáció stabilizálja a sajátforgás centrifugális erejét. A véges sugár miatt a töltés nem zsugorodik össze egy matematikai pontba és így nem jelennek meg végtelen energiájú tagok a mezőelméletben. A tér pontjai határértékben nulla tömeggel rendelkeznek, melyet a fénysebességhez tartozó végtelen mértékű tömegnövekedés végessé alakít. Emiatt rendelkezik a nulla nyugalmi tömegű foton mégis mozgási tömeggel.

[1] A. Rockenbauer, A screw model for quantum electrodynamics: From gravitation to quanta, Indian J. Physics, in print, DOI 10.1007/s12648-014-0598-z


No seminar on 10 December!


17 December (Wednesday) 5:00 PM  Room 226
András Máté
Department of Logic, Institute of Philosophy
Eötvös University Budapest
 
A lehetséges világok – Leibniznél és manapság (Egy szinte elfeledett gondolat karrierje)
(The possible worlds - in Leibniz and in contemporary times. The career of an almost forgotten idea)
Leibniz filozófiája iránt a 19.- sz. második felétől megélénkül az érdeklődés, és lassan napvilágra kerülnek logikai kéziratai is. Felismerik, mekkora lépést tett a logika matematizálása felé, de a lehetséges világok Voltaire által kifigurázott koncepcióját még sokáig nem kapcsolják össze a logikával. A gondolat (logikai) felélesztésében a jelentős lépés kétségkívül Carnap Meaning and Necessityje (1947). Carnap elméletének továbbfejlesztéseként teszik a lehetséges világok elméletét a modális logika általános szemantikai rendszerévé Kripke írásai (1959, 1963). Ezen is túlmegy David Lewis, akinél a lehetséges világok a metafizikai realitás részeiként jelennek meg (1973, 1986). A modális realizmus Lewishez képest sokban eltérő koncepcióját fejti ki Timothy Williamson mongráfiája: Modal logic as Metaphysics (2013). Két problémacsoport tekintetében szeretném összevetni Leibniz és a fenti négy modern követője álláspontját:
- Kik-mik a lakói a lehetséges világoknak? „Vannak”-e (aktuálisan) nem létező, ám lehetséges objektumok? (Más oldalról: a „világokon átívelő azonosság” problémája.)
- Micsodák a lehetséges világok? Hogyan léteznek (ha egyáltalán)? Mi tünteti ki (ha akármi) az aktuális világot?