Theoretical Philosophy Forum

5 October (Wednesday) 5:00 PM Room 226

Institute of History
Research Center for the Humanities
Hungarian Academy of Sciences

Kritikai realizmus és emergentista marxizmus
(Critical realism and emergentist Marxism)

A tudományfilozófia Roy Bhaskar teremtette fontos iskolája a kritikai realizmus. A kritikai realizmus alapvetően "transzcendentális" irányú vállalkozás, nem fogadja el a modern tudományfilozófia historicista, relativista, konstruktivista irányzatainak álláspontját, hanem feltételezi, hogy a tudomány a tőlünk függetlenül létező objektív valóság objektív struktúráit tárja fel. Az a célja, hogy filozófiai eszközökkel számot adjon arról: miként lehetséges a működő emberi megismerés, ezt azonban nem az episztemológiai szubjektum elemzésével kívánja elérni, hanem egy olyan ontológia megalkotásával, amely megalapozza a tudományos megismerés lehetőségét. A társadalomtudományok területén a kritikai realizmus talán legfontosabb képviselője Margaret Archer, aki ugyan nem marxista, de meglátásait Sean Creaven szociológus és filozófus a marxizmus irányában fejlesztette tovább. Creaven "emergentista" marxizmusában a társadalmi tények magyarázatának egy három szintű modelljét alkotta meg: individuumok, egyénfeletti struktúrák (pl. termelési viszonyok) és az interakciók, a diszkurzivitás szférája, amely közvetít az egyének, valamint az egyének és a struktúrák között.

12 October (Wednesday) 5:00 PM Room 226

László Bernáth and János Tőzsér

Institute of Philosophy
Research Center for the Humanities
Hungarian Academy of Sciences

Az előzetes valószínűségek hiánya és ágens-okozás
(The lack of prior probability and agent causation)

Előadásunkban két tézis mellett érvelünk. Az első: a szabad akarat nem kompatibilis a metafizikailag robusztus előzetes valószínűségekkel. Ez azt jelenti, hogy ha valaki egy adott szituációban valóban szabadon dönt, akkor nem lehet azt állítani, hogy előzetesen 50-50%-os metafizikailag robusztus valószínűsége volt az egyes döntési alternatíváknak. Pontosabban fogalmazva: a szabad döntések esetében nem igaz az, hogy a döntés kellően nagyszámú megismétlése vagy „visszajátszása” konvergál valamilyen meghatározott érték felé. Ha ugyanis előzetesen lehetne ilyet állítani, akkor a szabad döntések éppen annyira nem volnának kontrollált események, mint más véletlenszerű események, mint például a dobókocka dobás.

A második tézisünk szerint az előzetes valószínűségek hiányát csak akkor lehet metafizikailag magyarázni, ha elutasítjuk, hogy a döntések kimenetelét – akár indeterminisztikusan – események okoznák, és ha azt állítjuk, hogy a döntések kimenetelét az ágens mint szubsztancia hozza létre. Ennyiben előadásunkban az ágens-okozás előzetes valószínűségeket nélkülöző változata mellett érvelünk.

19 October (Wednesday) 5:00 PM Room 226

László E. Szabó

Department of Logic, Institute of Philosophy
Eötvös Loránd University Budapest

On the diffeomorphism invariance of general relativity

So called "Leibniz equivalence'' or "diffeomorphism gauge invariance'' is one of the fundamental ideas in all modern text on general relativity:

Two models $(\mathcal{M},g)$ and $(\mathcal{M}',g')$ will be taken to be equivalent if they are isometric, that is if there is a diffeomorphism $\theta:\mathcal{M}\rightarrow\mathcal{M}'$ which carries the metric

into the metric

, i.e. $\theta_{*}g=g'$ . Strictly speaking then, the model for space-time is not just one pair $(\mathcal{M},g)$ but a whole equivalence class of all pairs $(\mathcal{M}',g')$ which are equivalent to $(\mathcal{M},g)$ . [Hawking and Ellis, 1973]

I will challenge this principle by showing that it is based on misguided views on the essence of mathematics and the fundamental structure of physical theory.

26 October (Wednesday) 5:00 PM Room 226

Benedek Láng

Department of Philosophy and History of Science
Budapest University of Technology and Economics

A titok és a rejtjelezés mint tudománytörténeti kérdés
(Secrecy and cryptology as history of science issues)

Az elmúlt évtizedekben a titok mint társadalmi jelenség növekvő szakmai figyelem fókuszába került. A titkok átadása, a kommunikáció titkos útjai, a diplomáciai információ elrejtése, a tudományos titkolózás eszközei, a technológiai eredmények visszatartása, a magánélet titkai, más emberek valamint a természet titkainak kifürkészése mind olyan témák, amelyek egyre inkább szolgálnak szakpublikációk tárgyául.

Azonban a titok-kutatásoknak általában, és a tudományos titkolózás kutatásának specifikusan is elhanyagolt mostohagyermeke a titkosírás történet. Nem túl kiterjedt, de mégiscsak vizsgálat tárgya néhány 17. századi tudós, Galileo Galilei, John Wilkins, Robert Hooke, Christian Huygens, John Wallis, Giambattista della Porta, vagy Robert Boyle kriptográfia használata és tudományos titkolózása, ahogy a matematika és a kódfejtés szoros összefüggéséről is született már elemzés. Leszámítva azonban néhány kiváló, de sporadikus tanulmányt, kevés erőfeszítés történik arra, hogy a tudománytörténet társadalmi szempontból érzékeny és gondos elemzéseibe a titkosírások használatát beillesszék. Ez az elhanyagolás azért is meglepő, mert nehéz lenne tagadni, hogy a titkosírások eredendő kontextusa a titkolózás, feldolgozásának helye és kontextusa pedig a secrecy irodalomban volna. Az előadásban azt kívánom megmutatni, hogyan illeszthető a kripto-történeti kutatás vissza ebbe a kontextusba, hogyan művelhető tudománytörténeti diszciplinaként, és milyen módszertani problémákkal szembesül.