Május 6.
12:30
6. em. 662

1. A tudomanyos elmeletek (pl. relativitaselmelet) logikai formalizalasakor elvben valaszthatnank tobbfele logikai rendszer kozul, pl. kijelenteskalkulus (azaz nulladrendu logika), elsorendu logika, magasabbrendu logika. (Persze vannak masiranyu varialasi lehetosegek is, pl. modalis logika, kvantumlogika stb, erre majd kiterunk.) (Valamely tudomanyos elmelet logikai formalizalasanak celja lehet pl. az elmelet logikai analizise, vagy az elmelet jobb es melyebb megertese, vagy Matocsi Tamas konyvenek bevezeteseben megfogalmazott tisztanlatasi celok, vagy az elmelet logikai rekonstrukcioja, stb.) Azt a tezist fogjuk "bizonyitani", hogy pont az elsorendu logika a jo szint, es magasabbrendu logika hasznalata mar azt eredmenyezi, hogy halmazelmelettol fuggetlen allitasok (pl. kontinuum hipotezis) megjelennenek a formalizalt fizika nyelven mint (latszolagos) fizikai allitasok. Bemutatjuk, hogy ez nem kivanatos.
2. Kicsit megvizsgaljuk a matematikai elmeletek es a fizikai elmeletek kozotti kapcsolatokat, kiterunk a Field: Science without number cimu konyv (nominalista) programjara is, sot meg a Hawking fele TOE is szobakerulhet. Ezek reven (pl. Field konyve) felvetodnek majd ontologiai kerdesek is. (Mi letezik? Mirol beszelunk? Miert jo ez nekunk?)

A természetes szelekció egyrészt valamilyen értelemben tökéletesíti/adaptálttá teszi az előlényeket, másrészt viszont a különböző
élőlények hallatlan változatosságát eredményezi és általában nem mutatja a "fejlettebb kiszorítja a fejletlenebbet" jelenséget.

Ha az adaptáltságot és az élet sokféleségét együtt akarjuk értelmezni, figyelembe kell vennünk, hogy az evolució folyamatosan megváltoztatja a környezetet, s ennek következtében a különböző változatok fitnessét. (A fitness általánosan a populáció exponencialis növekedési rátájaként értelmezhető.) Ennek követkleztében az evoluciónak csak lokális, de nem globális célfüggvénye van.

A populáció-környezet rendszer együttes dinamikája fixpontok stabilitáselemzésével egyszerűen kézbentartható. Ez az adaptív dinamikának nevezett matematikai elmélet természetes módon megmagyarázza az evolució elágazó természetét.
 
 
 
 
 

Május 20.
12:30
6. em. 662

Az alcímben jelzett kérdés egy a vonatkozó nemzetközi irodalomban - amely, mint jól tudjuk, lényegében angolszász - gyakran szereplő közmondásra céloz, miszerint "a watched pot never boils". Mivel a világnak ezen a táján az emberek nem csupán teát isznak, engedtessék meg, hogy a szó szerinti magyarra fordítás helyett arra a teljesen általános tapasztalatra utaljak, hogy a lábasban a tej mindaddig nem forr fel, amíg ott állunk mellette és meredten nézzük, mikor kell elzárni alatta a gázt, megelőzendő a tűzhely lesúrolásának fenyegető rémét. (Amikor viszont, megunva a végeláthatatlan várakozást, egy pillanatra félrenézünk, a tej természetesen azonnal kifut.) Van egy másik kép is, amit a téma komoly szakemberei szívesen idéznek fel a tárgyalandó kvantumfizikai jelenséggel kapcsolatban, amikor a "watchdog effect"-re hivatkoznak. Itt arra a szerencsétlen postásra gondolnak, akit a házőrző kutya beengedett ugyan, de bokájától arasznyira elhelyezkedve mindannyiszor ráront, ahányszor csak a delikvens mozdulni akar. A boka tehát - állandó megfigyelés alatt lévén - nem mozdulhat. Csak ha a gazda elviszi a kutyát, és így a felügyelet megszakad, akkor lélegezhet fel a szegény (egyelőre) állami alkalmazott.
 Az előadás ismerteti a QZP történetét és lényegét, különbségét a klasszikus Zénón apóriáktól, végül - Ropolyi Lászlóval való közös munkánk alapján - megkísérli felvázolni, hogy a problémakörnek mégis milyen filozófiai és kvantumfizikai relevanciája lehet.
 
 
 
 

Május 27.
12:30
6. em. 662

A címben említett két fogalom rokonságban van egymással, de messzemenően nem ugyanazt jelenti. A kollapszus a kvantummechanikai állapot ugrásszerű
változása egy mérés során. A dekoherencia az interferencia képességének elvesztése egy rendszer állapotának komponensei között. A dekoherenciának
van általánosan elfogadott elmélete, a kollapszusnak nincs. A kettő kapcsolatáról mégis lehet annyit tudni, hogy a dekoherenciát túlélő, makroszkopikusan stabil állapotok azok a leszállópályák, amelyek egyiket a kollapszus véletlenszerűen kiválasztja.
 
 
 
 
 

A szeminárium szervezője: Szabó E. László