SZL
Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Budapest, Pázmány P. sétány 1/A

Tudományfilozófia Szeminárium

_____________________
2000, február


Február 7 12:30 6. em. 6.54
 Kutrovátz Gábor
 ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék
La
Hõhalál - tudományos vagy metafizikai fogalom?
Nem annyira a tudományos gyakorlat, mint inkább az ismeretterjesztés során használunk olyan fogalmakat, amelyek valahol a tudományos nyelv határán heyezkednek el. Ezek a fogalmak a szigorú tudomány felõl nézve filozofikusnak, a filozófia szemszögébõl tudományosnak tûnnek. A tudományos elméletek teremtik õket, ám egyhamar kicsúsznak a tudományos kontextus szorításából, és hajlamosak inkább a képzelettel tartani. 
Ez alkalommal egy ilyen fogalom, a "hõhalál" fejlõdését és lehetõségeit vizsgáljuk meg. Ezt a fogalmat, amely a világegyetemnek a termodinamika második fõtételével összangban bekövetkezõ végsõ, visszafordíthatatlan termikus egyensúlyi állapotát hivatott jelölni, a 19. század második felében vezették be a fizika nyelvébe. Azóta kozmológiai elméletek jöttek és mentek, ám a "hõhalál" fogalma napjaink ismeretterjesztõ irodalmában is nagy népszerûségnek örvend.
Esettanulmányunk arra következtetésre vezet bennünket, hogy ez a fogalom, valószínûleg számos társával együtt, bizonyos filozófiai elvárásokkal áll intim kapcsolatban, és mint ilyen, nem annyira az elméletek szempontjából belsõ szerepet tölt be a tudományban, hanem inkább mindenkori ismereteink határát jelöli ki. 
Február 14 12:30 6. em. 6.54
 Geréby György
  ELTE BTK Filozófiai Intézet
A teológia, mint tudomány a nagyskolasztikában
A tudománytörténeti elõadás célja annak megmutatása, hogy - pl. Russell véleményével szemben -, a latin középkor egyetemein (de nemcsak ott, hanem a hasonlóan teológiailag motivált zsidó és muszlim közegben is) létezett értelmes, analitikusan rekonstruálható filozófiai program. E program azonban valóban különbözött a - mondjuk így - klasszikus görög kérdésfeltevéstõl, a következõ módon: a késõantikvitás Arisztotelészen alapuló tudománydefiníciójából kiindulva a középkori teológusok kísérletet tettek, a kinyilatkoztatáson alapuló teológiai tudás definiálására, illetve a filozófiai tudástól való megkülönböztetésére. A standard megoldás szerint két, eltérõ természetû axiómahalmaz (pontosabban princípiumhalmaz) definiálható, melyekbõl egyenként különbözõ tételhalmazok dedukálhatóak. Elõfeltevés, hogy a levezetési szabályok a két tudományban azonosak (pl. kategorikus szillogizmusok), és legalább bizonyos kifejezések közösek. A két tételhalmazban azonban elõfordulhatnak ellentmondó állítások (pl. "A világ örökkévaló." ill. "A világ véges ideje teremtetett."). Ezek az ellentmondó állítás-párok képezik az intellektuális feladatot a skolasztika számára, hiszen az ellentmondás törvénye szerepel a két elmélet metanyelvében. A skolasztika filozófiai feladata így a felmerülõ konzisztencia-probléma megoldása. Ezen kívül (a közös metodológia alapján vizsgálva) értelmes kérdésként felvethetõ egyes teológiai állítások származtatott, vagy princípium-volta, illetve a princípiumok függetlensége és konzisztenciája. A szellemes és technikailag ötletes megoldások sokaságából Averroes (12.szd), Aquinói Tamás (13. szd.), Duns Scotus (13-14. szd. fordulója) és Ockham (14. szd) egymással konstruktív vitában álló megoldásait fogom rekonstruálni. Származékos eredményként értelmezhetõvé válik a "tudományos teológia"-val szembeni elvárás-rendszer, a "keresztény filozófia" fából vaskarika jellegû fogalma, a "kettõs igazság" mítoszának kialakulása, illetve artikulálhatóvá válik P. Duhem tézise, amikor az újkori tudomány kialakulását a skolasztikus teológia 14. szd-i fejlõdésébõl eredezteti. 
Február 21 12:30 6. em. 6.54
 Érdi Péter
MTA KFKI RMKI Biofizikai Osztály
ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék
Számítógépes idegrendszerkutatás
Az idegrendszer a bonyolult rendszerek mintapéldája, és mûködésének megértéséhez valóban szükség van mondjuk elektronmikroszkópos (anatómiai) és mikroelektródás (élettani) megfigyelésekre, a fogalmak tisztázásához szükséges filozófiai elemzésre, a dinamikus rendszerek elméletén alapuló matematikai modellezésre.
 Ebben az elõadádban nem azt a kérdést vizsgáljuk, hogy mennyiben tekinthetjük - ha egyáltalán - az agyat számítógépnek, hanem vázlatosan bemutatunk egy szakmát (computational neuroscience, elterjedt magyar neve nincs is egyelõre), amelynek célkitûzése a reális idegrendszeri struktúrák mûködésének matematikai modellezéssel történõ megértése.

Vázlat:
Idegrendszeri modellezés: alternatív stratégiák 
Egy sejt is bonyolult 
Neuronhálózatok
Statisztikus neurodinamika 
Idegrendszeri fejlõdés 
Tanulás és memória 
Neurológiai és pszichiátriai rendellenességek modellezése
 
Február 28 12:30 6. em. 6.54
 Pál Csaba
ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék
Az öröklõdési rendszerek evolúciója
Darwin szerint az élõlények új környezethez való alkalmazkodása az öröklõdõ variánsok szelekciója révén valósul meg. Ahhoz, hogy a folyamat végbemehessen, feltételeznünk kell ezen öröklõdõ variánsok jelenlétét. Ezért az öröklõdés és a variáció természetének megértése központi jelentõségû az evolúcióbiológiában. A biológia Modern Szintézisének megalkotói többnyire azt feltételezték, hogy kizárólag a DNS-ben tárolt információ adódhat át generációról generációra. Mára azonban bizonyosnak tûnik, hogy a DNS mellett vannak egyéb öröklõdési rendszerek is: i) a sejt epigenetikai öröklõdési rendszerei,  ii) az állatok szociális tanulása vagy éppen iii) az ember szimbolikus nyelvhasználata mind-mind lehetséges példák. Az elõadás során két kérdésre keresünk választ: milyen  közös és eltérõ vonásai vannak ezeknek a rendszereknek, valamint hogyan befolyásolhatják ezek jelenléte az evolúció irányát. 
A szeminárium weboldala: //philosophy.elte.hu/oldsem
A szeminárium szervezõje: E. Szabó László