ELTE TTK, Budapest Pázmány P. sétány
1/A.
_____________________
2000, január
| Január 10 |
12:30 |
6. em. 6.54 |
|
|
|
Székely
László
|
|
MTA,
Filozófiai Intézet
|
|
|
Lassabban
járnak-e az órák?
A relativitáselmélet
óraparadoxona és a fizikai relatitás
A paradoxon
fogalmi elemzése
|
|
| Elõadásom kiindulópontja
az a tétel, mely e szeminárium-sorozat keretében korábban
elhangzott elõadás állápontja volt: a relativitáselmélet
matematikai fölépítése koherens, hibátlan,
belsõ ellentmondások nem találhatóak benne.
Azok a paradoxonok, amelyek ilyen belsõ ellentmondásokra
utalnak, valójában látszatparadoxonok, megfelelõ
matematikai és logikai elemzéssel eltávolíthatóak.
Ugyanakkor az elõadás
amellett fog érvelni, hogy a relativitáselmélet koncepciója
a fizikai realitásról fogalmilag inkoherens. Másképpen
foglamazva: ezen elmélet fogalmi rendszere képtelen koherens
képet adni arról, ami fizikailag reális. Hangsúlyozzuk,
hogy e fogalmi inkoherencia nem érinti az elmélet matematikai
tökéletességét, sem kalkulatív-praktikus
használhatóságát. Ám ha ezt az elméletet
többnek tekintjük olyan matematikai eszköznél, illetve
gépezetnél, melynek segítségével sikeresen
kiszámolhatjuk a fizikai világ történéseit
- azaz ha csak a legszolidabb értelemben is fizikai világképet
várunk tõle - óhatatlanul szembekerülünk
ezzel az inkoherenciával.
Ez a fogalmi inkoherencia az óraparadoxonban
jelenik meg, s valószínûleg sehol máshol. Elsõsorban
ez az, amely miatt furcsának tûnik ez az elmélet -
ha nem csak számolgatunk benne, és újongunk azon,
hogy a számítások eredményei egybeesnek a megfigyelésekkel,
hanem gondolkodunk is fölötte. Mi több, a relativitáselmélet
tökéletes és sikeres matematikája körül
kialakított, és az elmélet tudományos kifejtéseiben
is jelen lévõ sajátos fogalmi mitológia is
fõképpen e fogalmi inkoherenciából táplálkozik.
Az óraparadoxont a közvélemény
megoldottnak hiszi. Meg fogjuk mutatni, hogy a paradoxonnak valójában
három szintje van: a triviális szint, az einsteini szint
és egy harmadik szint, melyet „Dicke-féle szint”-nek fogunk
nevezni. E harmadik szinten pedig a paradoxon fennáll és
eltávolíthatatlan.
Elõadásunk végén
röviden kitérünk arra a gondolkodástörténeti
mozzantara, hogy Einstein eredetileg be szerette volna éptíteni
a Mach-elvet elméletébe. A Mach-elv kétségen
kívül egyfajta relativitást képvisel, ám
mégsem úgy, amiképpen errõl Einstein elmélete
kapcsán szokás beszélni. A Mach-elv ugyanis óhatatlanul
involvál egyfajta kitüntetett rendszert és valóságos
változásokat ott, ahol ilyeneket az ortodox relativitáselmélet
nem ismer el. Hipotetikusan fölvetjük, hogy Einsteinben talán
sohasem tisztázódott igazán a Mach-elv értelmében
vett és az õ elméletében megvalósult
relativitás különbözõsége. Mindez összefüggésben
van az óraparadoxon harmadik szintjén jelentkezõ problémával.
Mivel az óraparadoxon fogalmi
paradoxon, tévút minden olyan elemzés, mely ide keveri
az empíriát, illetve úgy véli, hogy a paradoxon
empirkus vizsgálatok segítségével oldható
fel, vagy bizonyítható annak az einsteini elmélet
szempontjábóli „halálos” volta. Elemzésünk
szigorúan foglami jellegû elemzés lesz, mely
elhatárolódik az ilyen fölfogásoktól. |
|
| Az elõadás anyaga |
|
|
| Január 17 |
12:30 |
6. em. 6.54 |
|
|
|
Ambrus-Lakatos
Loránd
|
|
CEU,
Departments of Political Science and Economics
|
|
Van
Fraassen on Empiricism versus Pragmatism in
Epistemology
|
|
| In his paper "Belief and the Will",
Bastian van Fraassen presents a framework for the understanding of Empiricist
epistemology, and this is the model of Bayesian information processing.
Analyzing this framework, he continues, makes us realize that one also
has to posit that the Empiricist owes a certain sort of commitment to his
own epistemic stances. And this in turn raises the issue of how the Empiricist
could make practical decisions concerning what his correct beliefs should
be. I argue, however, that the model of Bayesian information processing
cannot in general serve the purpose of being a model for Empiricist epistemology.
My argument employs a close inspection of the implicit epistemological
presuppositions behind the Bayesian model. It also involves a discussion
of the implications of the so-called Harsanyi doctrine for the formulation
of the Bayesian decision problem. |
|
| Ha mindenki beszél magyarul, akkor az elõadás
magyarul lesz! |
| Január 24 |
12:30 |
6. em. 6.54 |
|
|
|
G.
Havas Katalin
|
|
MTA Filozófiai Intézet
|
|
|
Ellentmondások
és inkonzisztenciák a tudományokban
|
|
Mi történjen azzal a tudományos rendszerrel, amelyben
a vizsgálódások folyamán ellentmondás
fedezõdött fel?
E kérdés megválaszolására törekszik
a parakonzisztens logika. N. C. A. Da Costa meghatározása
szerint: T elméletet akkor nevezzük inkonzisztensnek ha
legalább egy olyan tételt tartalmaz, amelynek a tagadása
is tétele T-nek. A "tagadás" és ebbõl következõen
az "inkonzisztencia" és az "ellentmondás" kategóriáknak
és ezek viszonyának igen különbözõ
értelmezése van.
Arisztotelész ellentmondás törvényének
három értelmezését említem meg, majd
elemzem ezek viszonyát a dialektikus ellentmondás különbözõ
értelmezéseihez. E viszonyról a parakonzisztens logikai
munkákban egészen különbözõ nézetek
olvashatók.
Tehát, a jelzett kérdés megválaszolásához
arra van szükség, hogy megpróbáljuk feltárni
milyen típusú az az ellentmondás, amely az adott tudományos
rendszerben felfedezõdött. Néhány tudományos
rendszert példaként használva igyekszem ezt megmutatni.
Az elõadás során felhasználásra kerülõ
publikációim:
Logic and Dialectic. Essays in the Philosophy of Logic. Budapest, Inst.
of Phil., 1990, 1- 129.
Dialectic and Inconsistency in Knowledge Acquisition. Studies in Soviet
Thought 1990, pp. 189-198.
Do we Tolerate Inconcistencies?, Dialectica 1993. Fasc. 1. pp. 27 -35
Continuity and Change: Kinds of Negation in Scientific Progress, in
Theories
and Models in Scientific Processes. Rodopi. Poznan Studies in the Philosophy
of the Sciences and the Humanities. 1995, Vol. 44, pp. 169 - 175.
Mathematics and Logics. Hungarian Traditions and the Philosophy of Non-classical
Logic, in Philosophy of Mathematics Today. Kluwer Academic Publ.,
1996. 337-351.
Changing the World - Changing the Meaning. On the Meanings of the "Principle
of Non-Contradiction". In the World of Signs. Essays in honour of Professor
Jerzy Pelc Rodopi 1998 pp. 49 - 55
Do we need to search for the only true world view? In Foundations
of Science Volume 3, Number 2, 1998/1999. Pp. 359-373. |
|
|
| Január 31 |
12:30 |
6. em. 6.54 |
|
|
|
Farkas
Katalin
|
|
Eötvös,
Department of Philosophy
|
|
|
The
problem of free will
|
|
I think that understanding free will
raises a serious problem, and I must admit I have no solution for it. As
a matter of fact, nor I have anything particularly novel or original to
say about free will. I intend this talk merely as a starting point for
discussion (and accordingly, I hope to keep it reasonably short).
The problem, in my view, is this: we
have free will, but as I shall argue briefly, compatibilist theories of
free will - that is, theories which claim that free will and determinism
are compatible - are unsatisfactory. This leaves libertarianism: the view
that we have free will, and it is incompatible with determinism, therefore
determinism must be false.
However, the main difficulty has been
to understand HOW libertarianism could make the phenomenon of free will
intelligible. If we claim - what is only natural - that our beliefs and
desires cause our actions, then psychological determinism seems to offer
the best interpretation of our ordinary decision-making procedures. The
only alternative to deterministic explanation seems to be explanation by
randomness or chance - which is hardly what we expect to account for free
choice.
I shall present a little idea which
might point towards a solution - but then again, just like a fair number
of proposed solutions, it may easily prove to be a simple relabelling of
the problem. |
|
| Ha mindenki beszél magyarul, akkor az elõadás
magyarul lesz! |
|