SZL
Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Budapest, Pázmány P. sétány 1/A

Tudományfilozófia Szeminárium

_____________________
2000, március


Március 6 12:30 6. em. 6.54
Bene Gyula
ELTE TTK Elméleti Fizikai Tanszék
La
Érvényes-e a lokalitás elve a kvantummechanikában?
A fenti kérdésre a válasz igenlõ, ha az elmélet kereteit a belsõ összhang érdekében némileg kiterjesztjük. Ehhez a jelenlegi kísérleti tényanyaggal összhangban feltételezzük, hogy
1. a kvantummechanika érvényes makroszkopikus testekre is
2. nincs hullámfüggvény redukció
3. a Bell-egyenlõtlenség csakugyan sérül (nem szisztematikus mérési hiba okozza)
Megmutatjuk, hogy a kvantumállapotok relativitására alapozva a realizmus fogalma új értelmet nyer, és ez az a pont, ahol a klasszikus fizika ill. a speciális relativitáselmélet világképe revízióra szorul. 
Március 13 12:30 6. em. 6.54
 Elliott Sober
 Department of Philosophy, University of Wisconsin, Madison, USA
Evolution and the Problem of Other Minds
 the whole paper
Március 20 12:30 6. em. 6.54
 Zoltán Szabó
Cornell University
Ontological commitment 
On what basis can we say that someone admits into his ontology numbers, mental states, propositions, events, or other dubious entities? The classical answer to this question is due to Quine: ontological commitment to Fs (where 'F' is an arbitrary one-place predicate) is the acceptance of the truth a theory that logically entails that there are Fs. In my talk I will argue against this Quinean position. I will contend that for some predicates 'F' it is possible for a rational and reflective person to believe that there are Fs and at the same time not to believe in Fs. If my contention is correct, there might be a way to articulate ontological doubts regarding certain sorts of problematic entities without repudiating our scientific and commonsense views which demand their existence. 
________________________

Milyen alapon mondhatjuk azt valakirõl, hogy ontológiájában jelen vannak számok, elme-állapotok, propozíciók, események, vagy egyéb kétes entitások? A klasszikus válasz erre a kérdésre Quine-tól ered: az F-ekre vonatkozó ontológiai elkötelezettség (ahol 'F' egy tetszõleges egyargumentumú predikátum) nem más, mint egy olyan elmélet igazságának elfogadása, amelybõl logikailag következik, hogy az F-ek léteznek. Elõadásomban e Quine-i álláspont ellen fogok érvelni. Úgy vélem, hogy bizonyos 'F' predikátumok esetében lehetséges, hogy egy racionális és reflektív személy elfogadja, hogy F-ek léteznek és ennek ellenére megsincs az F-ekre vonatkozóan ontológiailag elkötelezve. Ha igazam van, megvan a fogalmi lehetõsége annak, hogy bizonyos problematikus entitásokra vonatkozó ontológiai kételyeiknek hangot adjunk anélkül, hogy elvetnénk mindazokat a tudományos és mindennapi nézeteinket, melyek megkövetelik az ilyesfajta entitások létezését. 

The lecture will be delivered in English!
Március 27 12:30 6. em. 6.54
 Szegedi Péter
ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék
a
PTOLEMAIOSZ-KOPERNIKUSZ(-KEPLER) 
Szemináriumaink sorában egy új mûfajjal kísérletezünk, a “felkért” elõadással, ami nem azt jelenti, hogy felkérünk egy elõadót – hiszen ez természetes –, hanem azt, hogy egy adott témára kérjük fel. Az elõadó tehát nem kutatásainak legújabb eredményeit ismerteti, és talán nem is szakértõje az adott tárgynak. A téma viszont olyan, hogy azzal – vagy analogonjával – mindenki találkozhat munkája során, azaz általános érdeklõdésre tarthat számot.
Az adott esetben az elõadó a tudománytörténet tanítása során szembesült a problémával, és rákényszerült – mint ez sokunkkal megeshet – hogy kialakítson valamilyen elképzelést vele kapcsolatban.
 Mi is a probléma? Egy híres csillagász szerzõ a következõképpen vezeti be: “Kezdettõl fogva világosan kell látnunk, hogy a bolygók mozgásának leírása szempontjából tökéletesen mindegy, vajon a Földet vagy a Napot tekintjük a naprendszer középpontjának. Mivel csak viszonylagos mozgásról van szó, végtelenül nagy számú, különbözõ középpontokra vonatkozó, tökéletesen azonos leírás létezik - elvben bármilyen pont megfelel, a Hold is, a Jupiter is ... Így hat azok a szenvedélyek, amelyeket Kopernikusz könyve, a De revolutionibus ... szabadított rá a világra, logikai értelemben indokolatlanok voltak ...”  És gondolatmenetét a következõképpen fejezi be: “Ma semmiféle józan fizikai megfontolás 
alapján nem jelenthetjük ki, hogy a kopernikuszi elmélet 'helyes', és a ptolemaioszi elmélet 'helytelen'. A két elmélet ... fizikai értelemben egyenértékû.” (Fred Hoyle: Stonehenge-tõl a modern kozmológiáig. Magvetõ, 1978. 63. és 136-7. o.)
Az elõadás tehát azzal foglalkozik, hogy mi a tudománytörténeti helye, jelentõsége, egymáshoz viszonyított szerepe a címben szereplõ szerzõknek, az idézetben hivatkozott “minden idõk egyik legkevésbé ismert és olvasott könyvé”-nek (Arthur Koestler: Alvajárók. Európa, 1996. 250. o.). Az elõadó nem fogja megállni, hogy ne beszéljen e szerzõk ismert és lehetséges motivációiról is. Az ajánlott irodalom Ptolemaiosz Almagesztje, Kopernikusz említett könyve, Keplertõl mondjuk A világ harmóniája, valamint másodlagos irodalomként Kuhn: The Copernican Revolution c. munkája (amely A tudományos forradalmak szerkezete elõtanulmányának tekinthetõ).
A szeminárium weboldala: //philosophy.elte.hu/oldsem
A szeminárium szervezõje: E. Szabó László