History and Philosophy of Science
Eötvös University, Budapest
Philosophy of Science Colloquium
Room 6.54 (6th floor) Monday 4:00 PM
Pázmány P. sétány 1/A  Budapest Phone/Fax: (36-1) 372 2924 Location?

>>> Printable poster (pdf)

May                            
2005


2 May  4:00 PM   6th floor 6.54   
Andrew Brook
Institute of Cognitive Science, Carleton University, Ottawa
 
Zombies and Imprisoned Minds
Thought experiments (TEs) about zombies are one standard way to argue for anti-cognitivism about consciousness, the view that consciousness is not a cognitive (information processing) property of minds. Another class of TEs are actually more interesting in this regard, TEs about what we call imprisoned minds. Imprisoned minds are minds that have no way of expressing themselves behaviourally. Unlike zombies, they actually exist, which adds to their interest - administration of curare and certain massive strokes in the brain stem can both produce imprisoned minds, curare temporally, strokes permanently.

In both cases, one has to add an exotic premise to get an anti-cognitivist argument going. For zombie TEs, the exotic premise is that an utterly nonconscious zombie could be behaviourally, cognitively, or even molecule-for-molecule identical to us conscious beings. The exotic premise in the case of imprisoned mind TEs is that in addition to no behavioural expression, the activities of an imprisoned mind could also make no neural difference. (We call such minds Radically Imprisoned Minds [RIMs].)

As has often been noted, part of what makes zombie TEs difficult to assess is their close kinship to the traditional problem of knowledge of other minds. In particular, we do not know by what criterion or criteria we could settle whether another being is conscious. The same is true of imprisoned minds. It turns out, interestingly enough, that it is easier to resolve the knowledge problem that arises in connection with each TE than it is to settle whether they have any potential as arguments for anti-cognitivism. The reason is the same in both cases: the exotic premise required for the TEs to work as arguments for anti-cognitivism, premises that are very difficult to assess, do not affect the knowledge problem.

As arguments for anti-cognitivism, the two TEs are different. As we will show, zombie TEs do not work as arguments for anti-cognitivism. By contrast, we know of no definitive cognitivist response to imprisoned minds TEs.


9 May  4:00 PM   6th floor 6.54   

Istvan Bodnar's lecture on 9 May has been CANCELLED!
The reason is the unfortunate conflict with Putnams' lectures at the same time
at CEU. Istvan's seminar talk is postponed to September.
István Bodnár
Institute for Philosophy, Eötvös Loránd University, Budapest
Philosophy, Central European University, Budapest
 
Arisztotelész égi mechanikája. Korrekciók és nehézségek.
(Aristotle's rewinding spheres: Three options and their difficulties)
Arisztotelész a Metafizika XII. könyvének 8. fejezetében felsorolja az égi szférákat, hogy a fizikai világon túli, az égi szférákat mozgatón entitások számáról is határozott elképzelést alakíthassunk ki. Ez a felsorolás azonban távolról sem végleges: Eudoxosz szféra-rendszerének bemutatása után Arisztotelész Kallipposz módosításait is megemlíti. A kallipposzi rendszer felvázolása után Arisztotelész további módosításokat eszközöl, úgynevezett visszaforgató (anelittúsza) szférákat illeszt be a kallipposzi szférák közé. Ezek segítségével az egyes bolygók mozgásáért felelős szféra-rendszerek nem egymástól függetlenül tevékenykednek az égi mozgások arisztotelészi elméletében, hanem egyetlenegy, összefüggő rendszert alkothatnak.

A visszaforgató szférák működési elve kézenfekvő: Az egyes bolygókat mozgató vivő (pherúsza) szférák egymás után különböző körmozgásokat tesznek hozzá az ezekből összetevődő mind komplexebb mozgáshoz. Az utolsó vivő szférán helyezkedik el a vivő szférák rendszerének együttes, összetett mozgását végző bolygó. Ezen szférák után, immár fordított sorrendben következnek a visszaforgató szférák. Ezek azáltal, hogy rendre egy-egy vivő szféra mozgásával ellentétes mozgást végeznek, egyesével kiküszöbölik a bolygó mozgásának komponenseit.

Arisztotelész azonban mintha elszámítaná magát: a visszaforgató szférák bevezetésekor azt állítja, hogy minden bolygórendszernél eggyel kevesebb visszaforgató szférára van szükség, és nem ugyanannyira, mint ahány vivő szféra szerepel az illető bolygórendszerben. Előadásom ezt a problémakört járja körül. Azt vizsgálom, hogy van-e arra mód, hogy ezt a problémát bizonyos vivő szférák elhagyásával, illetve újabb visszaforgató szférák felvételével korrigáljuk, illetve hogy bármiféle korrekció nélkül olyan mozgásátadási elveket vegyünk figyelembe, melyek esetében a probléma nem is jelentkezik. Érdekes módon azt fogjuk kapni, hogy mindhárom alternatíva újabb nehézségekbe ütközik. Az alternatív megoldások nehézségei ugyan nem teszik Arisztotelész megoldását problémamentessé, arra azonban rávilágíthatnak, hogy milyen megfontolások húzódhatnak meg amögött, hogy Arisztotelész visszaforgató szféráit ilyen módon vezette be.


Related paper:

I. M. Bodnár, Aristotle's rewinding spheres: Three options and their difficulties
//www.mpiwg-berlin.mpg.de/Preprints/P289.PDF


23 May  4:00 PM   6th floor 6.54  
Gergely Kőhegyi
Department of Philosophy and History of Science, Budapest University of Technology and Economics
Department of Microeconomics, Corvinus University of Budapest
 
Szocionaturális rendszerek axiómatikus elmélete
(Axiomatic Theory of Socionatural Systems)
A neoklasszikus közgazdaságtan, mint elmélet, módszertan és szemléleti keret hosszú idő óta rendkívül erős hatást gyakorol a közgazdasági gondolkodás fejlődésére. E sok szempontból figyelemre méltó irányzat kialakulásával kapcsolatban azonban távolról sincs egyetértés a közgazdasági elmélettörténészek között. A tudománytörténeti vitákra az a sajátos jellemzője adhat okot, hogy egyrészt — tudománytörténeti mércével mérve — meglehetős hirtelenséggel váltotta fel a korábban főáramnak tekinthető és több lényeges ponton különböző, utólag klasszikus közgazdaságtannak nevezett irányzatot; másrészt számos kialakulásával kapcsolatos körülmény tisztázatlan. Egy elsősorban Mirowski [1984] nevével összekapcsolható nézet, a közgazdasági elméletekben akkoriban bekövetkezett drasztikus változást a klasszikus fizika 19. századi fejleményeivel magyarázza. Mirowski számos történeti jellegű érv mellett egy formális rekonstrukciót is szerepeltet tézisének megerősítése érdekében, amelyben fizikai (mechanikai) és közgazdasági változók egymásnak való megfeleltetésével igyekszik igazolni, hogy a két elmélet formális struktúrája azonos.
Az előadás elsődleges motivációja egy — szintén a neoklasszikus közgazdaságtan kialakulásával és az úgynevezett „marginalista forradalommal” kapcsolatos — tudománytörténeti kutatás. E kutatás elsősorban arra irányul, hogy — a standard megközelítéssel ellentétben — szintén a klasszikus fizika döntő szerepét igazolja e folyamatban, azonban Mirowskival szemben nem a 19. századi, hanem a korábbi fejlemények befolyásának hangsúlyozásával.
Mindennek első lépéseként — Mirowskihoz hasonlóan a történeti szempontok figyelembe vétele nélkül — egy más típusú formális rekontrukciót adunk a kérdéses elméletekről. Ehhez azonban nem a változók megfeleltetésének módszerét alkalmazzuk, hanem egy olyan általánosabb axiomatikus rendszer felépítésén keresztül kívánjuk mindezt megvalósítani, amelyben kizárólag logikai és matematikai kategóriák szerepelnek, azonban a szimbólumrendszer különböző szemantikai interpretációi által, különböző területekhez tartozó tudományos elméletek modelljeihez juthatunk. Az axiomatikus rendszer felépítését követően pedig bemutatunk két konkrét interpretációs lehetőséget. Az első interpretáció által olyan modellhez jutunk, amelynek keretében a klasszikus pontmechanika területéhez tartozó természeti jelenségek, a második interpretáció által pedig a neoklasszikus mikroökonómia területéhez tartozó társadalmi jelenségek elemezhetők.
A fent leírt módszerrel arra kívánunk rámutatni, hogy a klasszikus fizika egyes elméleteinek és a neoklasszikus mikroökonómia mai formájának valóban van egy közös — formálisan is megragadható és interpretációs hasonlóságokat is mutató — magja, ez azonban különbözik attól, amit Mirowski határoz meg.
Mindez új szempontokat vethet fel a 19. századi közgazdaságtan történetének kutatásával kapcsolatban, más tényezők döntő szerepének hangsúlyozásával, amelyeket a történeti adatok is alátámasztani látszanak. A történeti kutatáson alapuló érvek részletes kidolgozása azonban további kutatást igényel, így az előadásban főként a formális rekonstrukciók vizsgálatával foglalkozunk.


30 May  4:00 PM   6th floor 6.54 

Cancelled! (Many are away from Budapest!) The lecture is postponed to 3 October.
András Sebestyén-Szőllősy
Budapest University of Technology and Economics
 
A jelentésről (nyelv + ész + szem)vel
(On meaning - from linguistic  point of view )
A jelentésnek talán a legegyszerűbb, és a nyelvész számára is legkönnyebben belátható szemiotikai fogalmából szeretnék kiindulni, amely szerint az az elemi jeleknek az a tulajdonsága, hogy önmagukon, sőt az általuk alkotott jelrendszeren kívül, jól meghatározott módon, valami másra utalnak. A komplex jelek összetett struktúrájából, szintaktikai felépítésükkel párhuzamosan működő szemantikai interpretációs szabályok segítségével ezek jelentése is pontosan megállapítható, kiszámítható. (Frege: a jelentés kompozicionalitása)
A természetes nyelvek – mint tudjuk – lépten-nyomon kijátsszák ezt a várakozásunkat. (Saussure, Chomsky vs. Montague) Annak megértéséhez, hogy hogy lehet, hogy beszédünknek általában mégis van értelme, -- vagy legalább többnyire meg tudunk egyezni abban, hogy van-e értelme, -- ha abban nem is, hogy pontosan mi az --, röviden arra is ki kell térnünk, hogy a jelrendszerek – melyeket ebben az összefüggésben szívesebben nevezek modellező rendszernek, hiszen a legkomplexebb jelek, amelyeket építünk belőlük, voltaképpen modellek – két dimenzióban működnek: a pragmatikai dimenzióban valamilyen funkciójuk van abban a modelláló rendszerben, amely létrehozza őket és amelyben működnek (beszéd, kultúra); míg a bennünket érdeklő szemantikai dimenzióban tárgyukra vonatkozóan jelentenek (reprezentálnak) valamit ebben a rendszerben, azaz meghatározott referenciájuk van a rendszeren kívül. Fontos, hogy ezzel nem állítjuk azt, hogy a modell illetve egyes alkatrészeinek referenciája a modellen belül van meghatározva, sőt ellenkezőleg, azt állítjuk, hogy a jelentés és a jelentések a pragmatikai kontextustól függenek: a jelstruktúrának csak akkor és azért van jelentése, vagy egy bizonyos jelentése, -- ha van, aki úgy értelmezi.
Ezek szerint a jelek szótárszerűen rögzíthető, „szokásos” jelentése statisztikai-valószínűségi alapon állapítható meg. Ez azonban nem magyarázza meg, hogy adott esetben hogyan tudjuk értelmezni, sőt megérteni a szokatlan, kivételes, sőt alkalmi, egyedi jelentésben használt jeleket – amelyek legalább annyira a jeladó tulajdonságairól, illetve állapotáról hordoznak információt, mint a referenciális világról, amelyre vonatkozó saját ismereteit, tapasztalatait is felhasználja a jelvevő a jel értelmezésekor – ha annak aktuális referenciáját azonosítani tudja. És mivel ez voltaképpen mindig alkalmi, egyedi, statisztikai megközelítéssel aligha tudjuk megragadni annak lényegét, amit a nyelvész általában jelentésnek nevez.
Mivel a fenti gondolatmenet hallgatólagosan a referenciális jelentés fogalmára támaszkodik, szeretnék az előadásban a nem-referenciális kifejezések jelentésének problémájára is kitérni, mivel ezek működésének történetileg fokozatos megértése nagy mértékben hozzájárult a nyelvi jelentés fogalmának tisztázásához.



The colloquium is open to everyone, including students, visitors, and faculty members from all departments!

The 60-minute lecture is followed by a 10-minute break. Then we hold a 30-60-minute discussion. The language of the presentation is indicated in the following way:
         English
   English, except if all participants speak Hungarian
         Hungarian
The participants may comment on the talks and are encouraged to initiate discussion through the Internet. The comments  should be written in the language of the presentation.

The organizer of the colloquium: László E. Szabó  (email: leszabo@hps.elte.hu)