History and Philosophy of Science
Eötvös University, Budapest
Philosophy of Science Colloquium
Room 1.817 (1st floor) Monday 4:00 PM
Pázmány P. sétány 1/C  Budapest Phone/Fax: (36-1) 372 2924 Location?

>>> Printable poster (pdf)

!!!!!!! New venue:
Pázmány P. sétány 1/C (next building, down to Lágymányosi bridge)
Room 1.817 (1st floor)


February                         Preliminary!
2006


6 February  4:00 PM  1st floor 1.817
István Faragó-Szabó
Institute for Philosophy, Eötvös Loránd University, Budapest
 
Szkeptikus volt-e Berkeley?
(Was Berkeley a sceptic?)
Előadásom témája: az illúzió-argumentum szerepe Berkeley filozófiájában. E szerepet megvilágítandó egy rövid vázlatban a szkepticizmust, mint a 17 sz. uralkodó ideológiáját mutatom be, minthogy a kontextus legalább érintőleges ábrázolása nélkül majdhogynem lehetetlen megérteni a korszak filozófusainak beteges ácsingózását az emberi tudás megalapozhatóságának bizonyítására.
Descartes érvelése közismert. Sarkalatos törekvése kimutatni, hogy az illúzió-, az álom- és a démon-argumentum elfogadása mellett is lehetséges kétségbevonhatatlan és bizonyos módon legalább egy valamit tudnunk: azt, hogy cogito ergo sum. Kevésbé ismert viszont, hogy a többnyire „szubjektív idealistaként”, elkönyvelt Berkeley is komoly erőfeszítéseket tett e veszélyesnek ítélt nézetrendszer megcáfolására. Legfőbb állításom az, hogy ugyan kortársai és az utókor nagyjai is súlyosan elmarasztalhatónak találták a szkepticizmus vádjában, ez a vád szokásos formájában teljességgel légből kapott.
Descartes a „Válj szkeptikusabbá a szkeptikusnál, hogy megmutasd: lehetetlen szkeptikusnak lenned!” stratégiáját tartotta célravezetőnek. Berkeley szerint a cél eléréséhez szükségtelen ilyen mesterkélt megoldáshoz folyamodnunk. Az a magától értetődő bizonyosság, amivel a józan ítéletű emberek elutasítják a szkeptikus érveket, arra utal, hogy bíznak érzékszerveikben. Ebből a megfigyeléséből azután arra következtet, hogy amit észlelünk mindig reális, azaz valóban létezik, s amit észlelünk, az ideákat, közvetlenül észleljük. E premissza az esse est percipi elv egyik fő pillére, és ugyan nem vet jó fényt rá, de érdemes megemlíteni, hogy előkép gyanánt szolgált az érzet-adat elméletnek, a 20. század egyik karakteres ismeretelméleti elképzelésének is.
Bizonyításához Berkeley óriási eszköztárat (filozófustól szokatlan módon olykor a tapasztalatból vett kellékeket is) mozgósít. Ezek között kulcsszerepet játszik az illúziós szituációkból szokásosan levont konklúziók átértelmezése, és amely szerinte még annak a szélsőséges esetnek a magyarázatát is lehetővé teszi mikor egy és ugyanazon dolog azonos időben ugyanazon személy számára, azonos érzékszerv használatával különböző. A végeredmény némileg bizarr: ha Berkeley előfeltevéseit elfogadjuk, menthetetlenül el kell fogadnunk azt is, hogy az illúzió-argumentumot vele szemben meg sem lehet fogalmazni.
És ezen a ponton mintegy retrospektíve érdemes újragondolni kritikusainak ellenvetéseit, akik a gyanakodva figyelték a szkepticizmus eltüntetésének nagy bűvészmutatványát.

Kapcsolódó könyv:

Faragó-Szabó István: Az újkori szkepticizmus története, Áron Kiadó, Bp. 2005.


13 February  4:00 PM  1st floor 1.817 
Miklós Rédei
HPS, Eötvös Loránd University, Budapest 
 
Excerpts from John von Neumann's letters
If influence of a scientist is interpreted broadly enough to include impact on fields beyond science proper then John von Neumann was probably the most influential mathematician who ever lived: not only did he contribute to almost all  branches of modern mathematics and created new fields but he also changed history after the second World War by his work in computer design and by being a sought-after technical advisor to the post-war military-political establishment of the U.S.A. The talk will highlight some episodes in von Neumann's life and work by presenting quotations from his letters recently published in the volume "John von Neumann: Selected Letters" (American Mathematical Society and London Mathematical Society, 2005).
Related book: John von Neumann: Selected Letters, M. Rédei (ed.), American Mathematical Society, 2006 
 

20 February  4:00 PM  1st floor 1.817 
Gábor Hofer-Szabó
Department of Philosophy and History of Science
Budapest University of Technology and Economics
 
Bell inequalities from separate common causes?
Standard derivations of the Bell inequalities assume a common common cause system that is a common screener-off for all correlations and some additional assumptions concerning locality and no-conspiracy. In a recent paper (Graßhoff et al., 2005) Bell inequalities have been derived via separate common causes assuming perfect correlation between the events. In the paper it will be shown that this separate-common-cause-model implies a common common cause system and hence it does not regard as a genuine separate-common-cause-type derivation. However, assuming non-perfectly correlating pairs of events a genuine separate-common-cause-type derivation of the Bell inequalities can be given. Moreover, this derivation renders Szabó’s (2000) conjecture concerning the non-existence of a local, non-conspiratorial, separate-common-cause-model for the EPR, experimentally testable.

References
  • Grasshoff, G., S. Portmann, A. Wüthrich (2005). "Minimal Assumption Derivation of a Bell-type Inequality," The British Journal for the Philosophy of Science, 56, 663-680.
  • Hofer-Szabó, G., M. Rédei, L. E. Szabó (1999). "On Reichenbach’s Common Cause Principle and on Reichenbach’s Notion of Common Cause," The British Journal for the Philosophy of Science, 50, 377-399.
  • Hofer-Szabó, G., M. Rédei, L. E. Szabó (2002). "Common Causes are not Common Common Causes," Philosophy of Science, 69, 623-633.
  • Hofer-Szabó, G., M. Rédei (2004). "Reichenbachian Common Cause Systems," International Journal of Theoretical Physics, 34, 1819-1826.
  • Hofer-Szabó, G., M. Rédei, I. San Pedro (2006). "Challenging a Recent Minimal Assumption Derivation of a Bell-type Inequality," forthcomming in The British Journal for the Philosophy of Science.
  • Hofer-Szabó, G. (2006). "Separate- versus Common-Common-Cause-Type Derivations of the Bell Inequalities," (forthcomming).
  • Reichenbach, H. (1956). The Direction of Time, University of California Press, Berkeley.
  • Szabó, L. E. (2000). "On an Attempt to Resolve the EPR-Bell Paradox via Reichenbachian Concept of Common Cause," International Journal of Theoretical Physics , 39, 911.

27 February

No seminar session! Reason: CEU Philosophy Department program.


The colloquium is open to everyone, including students, visitors, and faculty members from all departments!

The 60-minute lecture is followed by a 10-minute break. Then we hold a 30-60-minute discussion. The language of presentation can be English () or Hungarian (). Participants may comment on the talks and are encouraged to initiate discussion through the Internet. The comments  should be written in the language of the presentation. The comments  should be written in the language of the presentation.

The organizer of the colloquium: László E. Szabó  (email: leszabo@hps.elte.hu)