Szavaink, mondataink tárgyakról, emberekről, eseményekről – a világ dolgairól – szólnak, azokra utalnak. Nyilvánvalónak tűnik, hogy mindebben a szavak és mondatok jelentése fontos szerepet játszik. De pontosan miféle szerepet? A válasz egyáltalán nem egyszerű. Vegyük például a két mondatot:
Mark Twain híres író volt.
Samuel Clemens híres író volt.
Az első jelentése miben különbözik a másodikétól? Hiszen mindkettő ugyanarról a személyről szól: akit Samuel Clemensnek hívtak, de „Mark Twain” néven vált híressé. Viszont – Gottlob Frege szerint – nem jelentheti ugyanazt a két mondat, ha az egyikben (például az elsőben) racionálisan hihetünk anélkül, hogy a másik mellett is elköteleznénk magunkat. Ebben rejlik Frege „rejtvénye”, amely a XX. századi nyelvfilozófia kiindulópontja. A szemináriumon a jelentés fogalmát vizsgáljuk ebből a problémakörből kiindulva, az analitikus filozófia eszköztárának segítségével.
Az olvasmányok fénymásolt szöveggyűjteményét (kb. 3000 Ft) a
feliratkozott hallgatók számára az oktató rendeli meg a szemeszter elején.
Gottlob Frege: „Logikai vizsgálódások I: A gondolat” (részlet)
Gottlob Frege: „Jelentés
és jelölet” (megtalálható még:
Copi – Gould, lent)
Peter Strawson: „A referálásról”.
Bertrand Russell: „A denotálásról”. Ennél sokkal jobb azonban a javított, modern, és ráadásul letölthető fordítás (Világosság 2005./12).
J. L. Austin: Tettenért szavak – részlet.
Paul Grice: „Jelentés”.
Paul Grice: „A társalgás logikája”.
W. V. O. Quine: „Az empirizmus két dogmája”.